Irodalmi Szemle, 1982

1982/8 - Cselényi László: Maldoror avagy A könyv gyilkos gőzei (montázs)

2/3 1

Hol a lélek, ki rám hasonlít? Nem leltem sehol. Átkutattam a föld minden zugát, állhatatosságom mit sem ért... Pedig nem bírtam már egyedül maradni. Kellett valaki, aki elfogadja a természetem; kellett valaki, aki úgy gondolkozik, ahogyan én. Reggel volt, a nap teljes pompájában tündökölt a láthatáron, és íme, a nappal egy ifjú kél, virágok sarjadnak léptei nyomán. Kitárt karral közeledett felém.

2/4

Csakhogy: Baudelaire, Verlaine, Rimbaud (s noha más összefüggésben — az ún. ezoterikus költészet fölként papjaként — még Mallarmé is) bármennyire poétes maudits-ek, elátkozott költők voltak is, már életükben, ha másért nem, legendás életük, botrányaik maudit-voltuk miatt, ismertek voltak, mi több, botrányhősök, míg Lautréamont „grófja”, mint láttuk, főként mifelénk, máig „költők ismeretlenje” maradt.

3/1

Arra vállalkoztam, hogy támadjam az embert és a Teremtőjét... azon voltam minden erőmmel, hogy olyan döbbenetet keltsek... amilyennek általában nem szokták alávetni azokat, akik könyvek és füzetek olvasásával múlatják az időt... már nem■ tudom, mit is akartam mondani, mert elfelejtettem a mondat elejét. De tudnotok kell, hogy a költészet mindenütt ott van, ahonnan távolmarad a kacsaképű ember ostobán gunyoros mosolya.

3/2

Annak ellenére, hogy a századelő szürrealistái, alighogy Breton és Aragon fölfedezik a Maldorort s a Poésies-t (Lautréamont egy másik, fennmaradt művét), máris apostoluknak kiáltják ki az elfelejtett poétát s a haténekes „prózaeposzt” maga a szürrealisták pápája, André Breton nevezi „örök érvényű Apokalipszis”-nek, Aragon pedig azt írja, hogy „az első hörpintés a Poésies-ből olyannyira letaglózott, hogy semmi másra nem tudtam gondolni”.

3/3

Szép akár a ragadozómadarak karmainak bezúzhatósága; vagy mint az izommozgások tétovasága a nyakszirttáj redőinek sebében; vagy még inkább, mint az olyan önműködő patkányfogó, melynek rugóját maga a csapdába esett rágcsáló húzza fel újra, és mely szalma alá rejtve is szüntelenül teszi a dolgát; és legfőképpen, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása az asztalon.

3/4

Ezt a szép, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása az asztalon-t mindenki ismeri, voltaképpen ez az egyetlen mondattöredék az, amit a nagyközönség Lautréamont egész életművéből ismer, lévén, hogy a szürrealisták a Maldoror költőjének épp eme bizarr hasonlatát emelték ki a hatalmas költeményciklusból s hivatkoztak rá lépten- nyomon, mint „az új esztétika” egyik alaptételére.

4/1

Adja az ég, hogy a fölbátorított, s pillanatnyilag, mint amit olvas, olyan kegyetlen olvasó, tévelygések nélkül találjon rá e komor és méreggel teli oldalak sivár mocsarán keresztül meredek s érdes útjára; mert ha olvasmányához nem közelít szigorú logikával s legalább a bizalmatlansággal egyenlő szellem feszültségével, e könyv halálos kipárolgása átitatja a lelkét, miként a víz a cukrot. Nem ajánlatos, hogy bárki olvassa a következő lapokat, csak kevesen ízlelhetik veszedelem nélkül e keserű gyümölcsöket. Ezért bátortalan létek, mielőbb előre nyomulnál az efféle által nem kutatott pusztaságon, irányítsd léptedet hátra s nem előre.

4/2

Magam Lautréamont művét, lévén, hogy magyarul hozzáférhetetlen volt, franciául pedig akkor még nem tudtam, először csehül olvastam. A „Zpévy Maldororovy” a hatvanas évek közepe táján jelent meg az Odeon „Svétová őetba” sorozatában Prokop Voskovec, úgy emlékszem, akkor általam kitűnőnek vélt fordításában, a Poésies-t pedig