Irodalmi Szemle, 1982

1982/8 - Garaj Lajos: Arany János szlovákiai kapcsolatai

S mely Antenor lakta Tímára tekinget, a kútfő,

S mely kék Rajna körül támad, nemesítve halálod Által, régi királyok legszebbike Károly.

Nézd, mint hányja kevély buborékját a levegőbe!

Mint tarkázza kövét márvánnyá, amelyen elfolyj Iris alig ragyog oly sok színbe!? Fakadj is örökké,

Szent forrás, bőven s légy üdvös az emberi nemnek;

Tőled az agg erejét, s félénk lyánka virágzó Szépségét, s valamennyi beteg hadd nyerje meg újra Felgyógyulását s térjen vidúlva hónába Mind, ki törött testét kristály vizeidbe meríté.

A nehéz hexameterekben hömpölygő óda mellett írja a Nőmhöz címzett töredékes költeményét is, mely így hangzik:

Ifjú voltál, ifjú voltam,

Árva voltál, én szegény,

Nem volt messze olyan összeillő pár a fö'ld-tekén.

Egy másik rövidke versében — Búcsú a fürdőtől — kesernyés humorral int búcsút a híres cseh fürdővárosnak:

Isten veled Karlsbad szép tája! —

Örökké az ember nem állja,

Rothad neki tüdeje — mája; — így végződik a földi pálya.

Alás’ szolgája!

A karlsbadi nyarak nem vesztek kárba. Arany sokat pihen, üdül. A Hlawaček l:2;iyvéhe7 illesztett térképen bejegyzi hosszabb-rövidebb sétáit is. Büszke rá, hogy 1874 augusztusában felkapaszkodik a város környékének legmagasabb csúcsára. Közben azonban szorgalmasan dolgozik. 1872 nyarán befejezi Arisztophanész vígjátékának, Az acharna- belieknek a fordítását, a következő nyáron a Lysistraté egyes részeivel készül el. 1874- ben már készen állt Aristophanész mind a tizenegy fennmaradt vígjátékának magyar szövege. A komédiákat 1880-ban, három kötetben adta ki az Akadémia. Arany „tam- burás öregúr” volt már akkor, s a Gyulaitól kapott kapcsos könyvben az Öszikék kései lírai remekeit lopta bele halhatatlan életművébe.

Karlsbadi szállását emléktábla jelöli. Egy kőpadon, ahol gyakran pihent, kétsornyi magyar vers olvasható, melyet neki tulajdonítanak.

E helyt feledve bút, feledve bánatot, pihenj S míg egy sóhajt hazádba nem repítsz, tovább ne menj.

Arany költészete nem ismeretlen a cseh és a szlovák olvasóközönség előtt sem. Költeményeit P. O. Hviezdoslav és E. B. Lukáč fordították szlovák nyelvre. Cseh nyelvű fordításai J. Vrchlický, valamint L. Hradský és K. Bednáf tolmácsolásában jelentek meg. A Toldi szlovák fordítása már 1888-ban megjelent könyvalakban. Tolmácsolója Samo Bodický volt. Arany Toldi]a 1879 óta iskolai olvasmány. De lelkes hívei és cso- dálói már életében népszerűsítették műveit. A késmárki líceum tanára, Lindner Ernő az V. és VI. osztályban már 1852-ben teljes terjedelemben tanította a Toldit és a Toldi estéjét. Valószínűleg így volt ez az ország más intézeteiben is. Bújnák Pavel 1922-ben nagyszabású monográfiát írt Aranyról — Arany v slovenskej literatúre —, amelyben a szlovák irodalomban való fogadtatását, jelenlétét vizsgálta, rámutatva Arany szerepére és hatására. De ez már egy más probléma, amely a szlovák—magyar összehasonlító irodalom körébe tartozik, s modernebb és tüzetesebb történeti tipológiai vizsgálatot igényel.