Irodalmi Szemle, 1982
1982/8 - Turczel Lajos: Arany János
A legújabb marxista irodalomtörténetírás az Arany-életművet, érdeméhez méltón, rendkívül magasra értékeli és a vele szorosan összefüggő népiességnek az irodalmunk fejlődésében betöltött szerepét, jelentőségét helyesen vizsgálja és időzíti. Arany-problémák azonban továbbra is vannak és gyakran felvetődnek. A fő probléma pedig az az ellentmondás, hogy Arany — hatalmas tehetsége és művészi érzékenysége ellenére — nem reagált a világirodalom új nagy törekvéseire, hullámaira, eredményeire. Túlélte a modern regényirodalom óriásait: Stendhalt, Balzacot, Flaubert-t, a modern költészet megalapozóját: Baudelaire-t, s a világirodalomban már anakronisztikussá vált műfajon: eposzi méretű és igényű költői elbeszéléseken dolgozott akkor, amikor Tolsztoj túl volt már a Háború és békén és az Anna Kareninán. Ezt a nagy ellentmondást éppen Tolsztoj és az orosz társadalmi viszonyok miatt nem lehet meggyőző módon a magyar, illetve a kelet-közép-európai társadalmak évszázados lemaradottságával, fejlődési késettségével megmagyarázni. Persze az oroszok esetében a mennyiségnek, a nagy számnak hatását is tekintetbe lehet venni, s ekkor a kelet- közép-európai késettség érve érvényben marad. Ha viszont ismét Arany nagy tehetségére és annak olyan gyors ugrásaira gondolunk, amilyen például a Toldi volt Az elveszett alkotmányhoz és a Bolond Istók első éneke a Katalinhoz képest, akkor a további ugrások elmaradását Aranynak a magyarságba való bezárkózásával magyarázhatjuk; s ehhez bizonyításként vehetjük a nemzeti és világirodalmi hagyományhoz, régiséghez való nagyfokú vonzódását, ragaszkodását, a magyar naiv eposz pótlására irányuló törekvéseit és A költő hazája és a Kozmopolita költészet című versekben kifejtett közvetlen vallomásait. A bezárkózás szó a provincializmus szinonimája, de Aranyt lehetetlen provinciálisnak mondani, és az ő esetében a vitathatatlan objektív elkésettséget is inkább tudatos késeiségnek vagy korszerűtlenségnek kellene nevezni. A most felvetett valóságos és izgató Arany-probléma minden bizonnyal foglalkoztatni fogja még az irodalomtörténészeket, — de az eddigi irodalomtörténetírás azt már véglegesen igazolta, hogy a lírában is jelentős, sőt csodákra képes Arany a magyar epikai költészet legnagyobb alakja; az irodalmi népiesség Petőfi és az ő költészetében kristályosodott ki, és eredménye a magyar költői nyelv korszakos jelentőségű megújítása volt; Arany életműve olyan rendkívüli művészi, nyelvi-formai értékeket tartalmaz, melyeknek költészetünkben tartósan termékenyítő hatása van.
