Irodalmi Szemle, 1982

1982/8 - Arany János: Magányban

Posvány maradjon, hol elönteték.

Támadni kell, mindig nagyobb körökben, Életnek ott, hol a mártir-tetem Magát kiforrja csendes földi rögben:

Légy hű, s bízzál jövődbe, nemzetem.

Nem mindig ember, aki sorsot intéz;

Gyakran a bölcs is eszköz, puszta báb;

S midőn lefáradt az erőtelen kéz,

A végzet tengelye harsog tovább;

Csüggedve olykor, hagyja lomha gépül Magát sodorni az ember fia:

De majd, ha eszmél s öntudatra épül, Feltűnik egy magasb hármónia.

És vissza nem foly az időnek árja,

Előre duzzad, feltarthatlanúl;

Csak szélein marad veszteg hinárja,

S partján a holt-víz hátra kanyarul.

Bízvást! ... mi benn vagyunk a fősodorban: Veszhet közölünk még talán nem egy:

De szállva, ím, elsők között a sorban, Vásznunk dagad, hajónk előre megy!