Irodalmi Szemle, 1982
1982/1 - ÉLŐ MÚLT - Richard Pražák: Magyar református humanisták csehországi utazásai a harmincéves háború előtti években
Richard Pražák Az útleíró irodalom a XVI. század második felétől vált mindjobban népszerűvé. Ez kezdetben elsősorban a tengerentúli felfedezésekkel, valamint a több földrészt érintő hajó- utakkal függött össze (példaként Hackluy 1589-ben kiadott The Principal Navigations, Voyages and Discoveries of the English Nation című munkáját, illetve Ramusinak 1590— 1599 közt Delle Navigatione et Viaggi címmel megjelent könyvét említhetjük). A szomszédos és a távolabbi országok megismerésének szempontja a XVII. század elején a késő- reneszánsz-kori humanista ideológia szerves részeként érvényesült. Az állami-etnikai területek szűkös keretein túllépni igyekvő humanizmus szempontjából az utazási ismeretek az egyetemesen értelmezett humanista műveltség forrását jelentették. Erre utal az utazás művészetének fogalomként való használata. 1591-ben Nürnbergben ilyen címmel — De arte peregrinandi — jelent meg Glataroli, Turler és Pirckmair útleírásainak szemelvénygyűjteménye. Theodor Zwinger svájci humanista pedig már 1577-ben Metho- dus apodemica címmel kiadta az útleírás enciklopédikus fogantatású módszertanát. Mindössze két évvel később jelent meg Tübingenben Kassai Dávid Zsigmond Elegia, continens hodoeporicon ilineris Germanici című elégiája. A magyarországi humanisták verses útleíró próbálkozásai mellett rövidesen prózai alkotások is születtek. Így például Baranyai Decsi János Hodoeporicon című munkája (Wittenberg, 1587) a szerző lengyel- országi utazásáról ad képet. A magyarországi humanisták munkái kö'zt ez idő tájt szép számmal találunk latin nyelvű úti feljegyzéseket és -naplókat (példaként Thurzó György 1597. évi velencei vagy Thurzó Imre 1615—1616-os wittenbergi naplójára utalhatunk)1 A XVII. század elején a magyarországi s kiváltképp az erdélyi kálvinista nemesség fokozatosan jelentős befolyásra tett szert, minthogy a magyarországi kálvinistáknak a későreformáció és -humanizmus szakaszában is jelentős szerepe volt, ennek köszönhetően az ország politikai, kulturális életében nem egy döntő fontosságú pozíciót sikerült megszerezniük. Sokan közülük külföldi, főként németországi egyetemeken tanultak. Tanulmányaik színhelyére Cseh- és Morvaországon keresztül utaztak, s így a magyar- országi református humanistáktól csehországi útijegyzetek is fennmaradtak. Ezek kőéül kétségkívül Szenei Molnár Albertnek, a magyarországi kései reformáció vezéralakjának, teológusának, költőjének és filológusának naplójegyzetei a legfontosabbak. Többszöri csehországi utazásai közül 1604. évi prágai tartózkodását kell elsőnek megemlítenünk, amikor is Dictionarium latino-ungaricum cím alatt ugyanazon évben Nürnbergben megjelent szótára II. Rudolf császárnak dedikált kötetét személyesen nyújtotta át az uralkodónak. Szenei Molnár Albert (1574—1634) németországi egyetemekre utaztában többször választotta a cseh országrészeken keresztül vezető útvonalat. Legelső, 1591. évi külföldi útja során is átutazott Morvaországon (november 20-án felkereste Jihlavát) és Csehországon (Prágába november 25-én érkezett). Ezenkívül még az 1604., 1612. és 1615. évi naplóiban is találunk csehországi útiélményeket megörökítő feljegyzéseket. Cseh földön átvezető utazásai alkalmából Prágát mindig felkereste, általában azonban csak néhány rövid napot töltött ott. (1615-ben például július 24—29-e között maradt a városban és részt vett a Karolinum, a prágai egyetem ünnepélyes avató ünnepségén.) Két útvonalat használva a többi cseh- és morvaországi városon csak átutazott. Az egyik útvonala Közép-Morvaországon (Prerovon), a másik pedig Dél- és Nyugat-Morvaországon MAGYAR REFORMÁTUS HUMANISTÁK CSEHORSZÁGI UTAZÁSAI A HARMINCÉVES HÁBORÚ ELŐTTI ÉVEKBEN
