Irodalmi Szemle, 1982
1982/7 - Jakab István: A csehszlovákiai magyar nyelvművelés legfontosabb kérdései
ezt a jelentését azonban átvette a szörpöl igéből elvonással keletkezett szörp szavunk, de ez a neve e sűrítmény hígított, ihatóvá tett változatának is. A chrípka szó elterjedését csak azzal magyarázhatjuk, hogy egyik magyar megfelelője: a náthaláz — a magyar köznyelvben is nagyon ritka éppen választékossága miatt, a másik megfelelője: az influenza — meg nehéz ejtésű idegen szó (egyszerűbb emberek infulenzá-nak is mondják ezért), s nem utolsósorban a chrípka szót hallják diagnózisként magyar vagy magyarul tudó orvosoktól, nővérektől is. De mivel ez is nehéz ejtésű a magyar anyanyelvűnek, általában a következő alakokban terjedt el: hripka, kripka, ripka, eredeti alakban csak a szlovákul jól tudók használják. A ’lemezke’ jelentésű platnička szó a szlovákban névátvitellel a csigolyaközti porclemezt is jelenti, sőt ennek az elcsúszásából származó betegséget is platničká-nak nevezik a kevésbé igényes nyelvhasználatban. Mindkét jelentésben sokan használják ezt a szót a csehszlovákiai magyarok közül is. Egyrészt azért, mert így hallják az orvosoktól, nővérektől, másrészt azért, mert nem is ismerik a magyar egészségügy szókészletében használatos nevet. Egy egészségügyi népszerűsítő kiadvány magyar fordításában is (dr. Helena Tauchmannová és dr. Miroslav Tauchmann: Beteg és egészséges hátgerinc edzése tornagyakorlatokkal; az Egészségnevelési Intézet kiadványa az Egészségügyi Időszerűségek sorozat 81. számaként; Bratislava 1973) hiába keressük a platnička megfelelőit, csak a „csigolyaközti porc” és rendellenességeként a „csigolyaközti porc elöesése” kifejezések fordulnak elő benne. A magyarban az előbbinek a porckorong, az utóbbinak a porckorong sérv szó felel meg. A súprava meg annak köszönheti elterjedését, hogy a szlovákban ez több jelentésű szó, s így a magyarban több szó lehet a megfelelője. A kisebb nyelvi műveltségűeknek nehézséget, a műveltebb, de felületes egyéneknek meg gondot okozna a szó alkalmas megfelelőjének megkeresése a magyarban, ezért egyszerűbb megoldásnak tartják a szlovák szó alkalmi használatát. A súprava megfelelője lehet a készlet (kávés-, boros-, teáskészlet, evőeszközkészlet, fehérneműkészlet stb.), a garnitúra (hálószoba-garnitúra stb.), berendezés (konyhaberendezés stb.), vonatokkal kapcsolatban meg a szerelvény. Látjuk tehát, hogy nincs olyan általunk használt szlovák szó, amelynek ne volna magyar megfelelője, az idegen elemek használata tehát még a szóbeli megnyilatkozás közvetlenebb formáiban sem tartható Indokoltnak. B) Szótévesztés, hibás szóválasztás Magáról a jelenségről általánosságban annyit, hogy a szótévesztés a hasonló alakú, de eltérő jelentésű szavak felcserélése, a hibás szóválasztás meg olyan szónak a fel- használása a közlésben, amely jelentéstartalmánál, használati értékénél vagy más oknál fogva nem illik oda (vö.: Grétsy László szerk.: Mai magyar nyelvünk; Budapest, 1976. 76—7.). Rokon hibák ezek, ezért egy fő csoportban tárgyaljuk őket, de kettéválasztva, sőt a hibás szóválasztás eseteit okaik szerint is csoportosítva. A szótévesztés és a hibás szóválasztás nemcsak ránk, csehszlovákiai magyarokra jellemző jelenség, hanem az egész nyelvterületre, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a nemzetiségi társadalmakban gyakrabban fordul elő, mert egyrészt bizonyos mérvű nyelvi elszigeteltségünknél, másrészt az idegen nyelvek hatásánál fogva az átlagosnál nagyobb mértékű a nyelvi elbizonytalanodásunk, különösen a rokon hangzású szavak megfelelő elemének kiválasztásában, illetve a ritkábban előforduló szavak felhasználásában. a) A szótévesztés A szavaknak alaki hasonlóságukkal magyarázható felcserélése nagyon gyakori hiba a szóbeli megnyilatkozásokban (érem — érme, helység — helyiség, egyelőre — egyenlőre, fáradság — fáradtság stb.), mégsem ezekkel a sokat üldözött, de mindig visszatérő hibákkal foglalkozunk most. Elsősorban azért, mert ezeket a hibákat tulajdonképpen az elkövetőik is általában ismerik. Ha a hiba elemzésére kerül sor, meg tudják különböztetni az egyes szavak jelentését, csak éppen az elkövetésük pillanatában nem ellenőrzik, a megfelelő szót választották-e. Mi most itt inkább azokra a szótvésztésekre mutatunk rá, amelyek sajtónkban fordulnak elő, s elkövetőik esetleg nem ismerik a fel
