Irodalmi Szemle, 1982
1982/7 - Jaroslava Pašiaková: A cseh — szlovák — magyar irodalmi kapcsolatok fejlődése Csanda Sándor műveinek tükrében
Jaroslava Pašiaková A cseh - szlovák - magyar irodalmi kapcsolatok fejlődése Csanda Sándor műveinek tükrében Miként az embereknek, az eszméknek és a könyveknek is megvan a sorsuk. Idestovn két évtizede annak, hogy először írtam Csanda Sándorról, azaz Csanda Sándor köny véről, amely a hatvanas évek elején (1962-ben) nemcsak a magyar, hanem a cse'i (is a szlovák irodalmi körökben is megérdemelten keltett élénk figyelmet. A Valósá'j f's illúzió című könyvről van szó, a róla írt recenzióm pedig 1963-ban jelent meg a Kultúrny život című folyóiratban. Csanda Sándor már akkor — fiatal, reményteljes irodalomtörténészként — nemzeteink legérdekesebb kultúrtörténeti időszakainak világosan körvonalazott, marxista, elkötelezett, a szélesebb irodalmi-történelmi összefüggésekre is rávilágító elemzésével keltette fel a kulturális közvélemény érdeklődését. Már első, a magyar—szlovák iro dalmi és kulturáls kapcsolatokkal foglalkozó könyveiben (Magyar—szlovák irodalmi é.s kulturális kapcsolatok, 1959; A törökellenes és kuruc harcok költészetének ina gvar—szlovák kapcsolatai, 1931) a jelentős irodalmi korszakok és a különböző irodalmi emlékek történelmi szempontból objektív, marxista módon megalapozott vizsgálatát propagálta. A Valóság és illúzió című könyv nemcsak a szerző pályáján volt jelentős mérföldkő, hanem — már szimbolikus címével is — a csehszlovák kompara- tisztika egyik kiindulópontját jelentette. Ugyanilyen jelentős tett irodalmi tanulmányainak új gyűjteménye, a szlovák fordításban kiadott Slovo priateľské (Slovenský spisovateľ, 1981.; Baráti szó). Nézzük meg, mennyiben épített itt a szerző előző korszakára és mennyiben lépett előre! A két könyv sem tematikailag, sem műfajilag nem egységes. Kizárólag hungarisz- 1 ikai tanulmányokat tartalmaznak, de a tanulmányok egy része mindig a mi irodalmaink analóg jelenségeivel foglalkozik, komparatív módszerrel elemezve azokat. A Valóság és illúzió című könyvről szóló recenziómban mindenekelőtt Csanda szigorúan objektív álláspontjára hívtam fel a figyelmet, amellyel az egyes vitatható jelenségeket vizsgálja. Az anyagmegközelítés szempontjából ösztönző magyarázatot ad a Fanchali Jób-kódcx szlovák verseiről. A dr. Mišianikkal folytatott vitában elismeri, bogy a szóban forgó szlovák verseket talán Balassi írta, ám egyúttal bizonyos kételyekre is felhívja a figyelmet. Ebben az egyedülálló, nyelvileg és stilisztikailag egyaránt csodálatosan szép és tökéletes szlovák szerelmi lírában van néhány lokális szlova- kizmus, egyáltalán nem tartalmaz viszont hungarizmusokat, ami szokatlan jelenség a korabeli szlovák irodalmi termésben (s éppen ilyen álláspontról vitatkozott Csanda Mišianikkal). — Persze, a kuruc költészet területén végzett kutatásainak eredményei s nagyon érdekesek. Csandára jellemző, hogy két évtizeddel ezelőtt sem korlátozta, s ma sem korlátozza magát a régi irodalom kutatására, nemzeteink régmúlt irodalmi kapcsolatainak a vizsgálatára, hanem éppen fordítva, a közelmúlt — mindenekelőtt a két világháború közti időszak — és a jelen cseh—szlovák—magyar kulturális kapcsolatait is kutatja. Újabban végzett kutatómunkájának súlypontja két, terjedelmére és tartalmára nézve egyaránt impozáns Fábry-publikáció. A Fábry Zoltán levelezésé ben s főként a csaknem monográfia jellegű Fábry Zoltánban az érdekes tények egész sorát hozza fel a Szlovákiában élő magyar kisebbség életéből, Fábry Zoltán haladó, főleg a fasizmus fellépte és megerősödése után tanúsított magatartásán dokumentálva, hogy a szlovákiai magyar értelmiség legjobb képviselői — mint amilyen Fábry Zoltán is volt — rendű-
