Irodalmi Szemle, 1982
1982/7 - Kulcsár Tibor: Arcképünk tükörben (vers)
Non ora pro nobis! A karavánt tegnap kiraboltam. 8. Elszánva magad a rettegésre, ekéd nyomán a szó kifordul. Képtelen vagy a széptevésre, már lángban áll a sarki kocsma. 9. A kazalban üveget találtam. 10. Unalmas, mint a vízesés. Hatalmas giccs vagy Niagara! Groteszk Bentről kiszóló némák, kintről beleső vakok — üvegből ácsolt falon bedeszkázott ablakok. Fából faragott kémény, ajtóra festett kilincs, ásatlan kút az udvaron, káváján fényes rézbilincs. A kertben villanykörte-fák, alattuk potyogás-banán. Hajdanán is akadt ilyen, ma is akad, mint hajdanán. KULCSÁR TIBOR Arcképünk tükörben rakják már vállunkra az évek a mindent értő bölcsességet mások gondja baja már nem lázit szaporodnak vesztes csatáink csak ritkán kínoznak már miértek kész vagy rá hogy könnyen megértsed te csak nézed szólam gyáva menekülsz holt elveid igazába ha valaki lelkedbe gázol kitérsz inkább már megszokásból ieikiismeretünk ha még lázad csitítja objektív magyarázat a dehát persze ámbár hogyha gondolataid is befonja az így is úgy is talán hátha beteljesül a mindegy átka ha emberségedet kifosztják szavaidat is eloroznák s együtt vonulsz majd tömött sorban a bólogató jánosokkal a közöny lágy langymeleg teste ránehezedik a szívedre s egyszer ha tán tükörbe nézel nem néz rád vissza csak a szégyen egyre a könnyebb utat járod vélt igazadat magyarázod
