Irodalmi Szemle, 1982
1982/6 - NAPLÓ - Vojtech Kondrót: A fiatal irodalomról
Vojtech Kondrót A FIATAL IRODALOMRÓL /Felszólalás a Szlovákiai írók Szövetségének IV. közgyűlésén) Csak nagyon kuszán és jelszavakban, de beszélni szeretnék arról, hogy az irodalom milyen szerepet tölt be a legfiatalabb nemzedék (itt az összes iskolatípus diákjaira gondolok) eszmei-esztétikai nevelésében, és ezzel kapcsolatban szólnék a fiatal nemzedék alkotókészségéről, az új debütánsokról és a bemutatkozni készülőkről. Arról, hogy ez korántsem mellékes dolog, hogy bizonyos összefüggéseket figyelembe kell vennünk. A Szlovák írószövetség az 1981. június 5-én jóváhagyott tervezetében feladatául tűzte ki, hogy — idézem —: „Fokozottabb figyelmet kell szentelnünk a fiatal olvasók nevelésének, a gyermek- és ifjúsági folyóiratok irodalmi anyagának színvonalát emelnünk kell, az iskolákban elmélyítésre vár az esztétikai nevelés.” Ha tehát éppen ezzel kezdem, ennek nemcsak objektív okai vannak, de oka bizonyos szubjektív eleve elrendelés is; vonzalomról beszélhetünk: már több mint tíz éve szisztematikusan foglalkozom ezzel a problémával. Felelősségem tudatában kijelentem, hogy jó eredményt hozott az ifjúsági otthonok, a pionírházak és a művészeti népiskolák munkája az irodalmi körökben és színjátszó csoportokban, figyelemre méltó, ahogyan az ifjúsági folyóiratok a gyermekek irodalmi ambícióit támogatják, a pionírok hetilapja, a Kamarát, a több mint tíz éve tartó Költészet és próza miniiskolájával szintén jó eredményeket ért el. Természetesen az évi rendszeres munkára gondolok — az irodalmi rendezvények, versenyek, amelyekből van elég, inkább az irántuk megnyilvánuló nagy érdeklődéssel hatnak, mintsem általános irodalmi minőségükkel. Erről tanúskodik a Matica slovenská által kiadott anyaggyűjtemény, ezt állapította meg a pedagógusok nemrégiben lezajlott szemináriuma, amelyen a tanulók irodalmi tevékenységéről tanácskoztak. Miért említem mindezt? Egyszerű az összefüggés: a tanulók iskolai irodalmi nevelése — a fiatal olvasók nevelése — a szlovák irodalom jövendő olvasóinak nevelése — ez mind nagyon természetes dolgok következménye, még akkor is, ha ezt sokan az itt jelenlevők közül nem is tudatosítják. Az irodalomról és az alapiskoláról szóltam. Lényegében ez érvényesül az irodalom és a középiskolák viszonylatában is, bár ebben az esetben már közvetlenebbül és konkrétabban lehet vizsgálódni: a középiskolások, mint a mai szlovák irodalom olvasói, „fogyasztói”. Itt figyelembe kell vennünk a tanterv, a tankönyvek, az olvasókönyvek és a kiegészítő olvasmányok aktualizálódását, egy folyamatot, melyben ugyan az írónak nincs döntő szava, de gyakran még a tanácsadásról is lemond. (Az író-olvasó találkozókra is gondolok, a középiskolákon megrendezett irodalmi- és szavalóverse- nyek zsűrijében kifejtett munkára stb.) Ha ismét az irodalmi versenyeket említem, hát azért is, mert a Stráznicében megrendezett Maruška Kuderíková irodalmi rendezvény vagy a Laco Novomeský tiszteletére indult irodalmi és zsurnalisztikai verseny legjobb munkái már megfelelnek azoknak a követelményeknek, melyeket a Smena vagy a Nové slovo mladých folyóiratok támasztanak a fiatalokkal szemben. (Nem szabad figyelmen kívül hagyni a kísérő képzőművészeti és illusztrációs anyagot sem!) Az
