Irodalmi Szemle, 1982
1982/6 - ÉLŐ MÚLT - Jaroslava Pašiaková: Az Akasztott ember
kultúrájának szétesését. Munkások, mi tudjuk rólatok, hogy magatok teremtitek csak meg munkáskultúrátokat, csakúgy, amint magatok teremtettétek osztályharcos szervezeteiteket. Magatok, saját erőtökből. Minden közömbösség ellenforradalmi! Mindenkit felszólítunk, hogy foglaljon állást a történelmi értékek mazochista tisztelete ellen, a kultúra ellen és a művészet ellen.” Az Akasztott ember ugyanekkor felháborodva kommentálja a hírt, hogy Berlinben hivatalosan elkobozták Georg Gross új, Ecce homo című albumát, azzal az ürüggyel, hogy a rajzok többsége „sérti a nézők erkölcsi érzékét és szemérmét”. Az Akasztott ember röviden méltatja G. Gross jelentőségét a modern szocialista művészetben, a világ karikatúraművészetének újítói közé sorolja, s Daumier korától a legerősebb és legeredetibb tehetségnek minősíti (G. Gross és a polgári állam). Annak bizonyságául, hogy a korbácsok, akasztófák és fogházak atmoszféráját egy kegyetlen, kiöregedett matróna — a régi Európa szimbóluma — képzetével asszociálták, s hogy ez az Akasztott ember minden „poétikus” közleményének alapmotívuma volt, két verset hozok fel; Forbáth Imre egy kontraszttal ért el érzelmi hatást: a jóllakott felnőttekkel, illetve az éhes utcakölykökkel szimbolizált élet és halál ellentétével; a kép természetellenessége erős érzelmeket evokál: bosszút és harcot. A szociális igazságtalanságot egy kamasz fedi fel (Kamaszkiáltás. AE, 1922. nov. 1.): „Figyeljetek, a kamasz kiált / életről és halálról kiált / én kiáltok, kamasz vagyok, kiáltok / s éber szemeimmel belekéselek a szétporladt térbe, időbe.” Forbáth kamasza haraggal és bosszúvággyal védekezik az igazságtalanság ellen: .. bosszút és harcot kiáltok, kamasz vagyok, kiáltok”. A Luxemburg és Liebknecht meggyilkolásán fölháborodott forradalmár ugyancsak int és emlékeztet: .......vigyázzatok a XX. században, nagyon v igyázzatok! A keresztek és akasztófák / szigorú árnyékában megszégyenített, lealázott és halomragyilkolt nemzedékek sorfala áll / Európa Afrika Amerika Ázsia Ausztrália / haiottaira emlékezzetek! ... a névtelen katonára, ki dühvei halt meg akarata ellenére s kit ma gyilkosai himnuszoznak a győzelmi kapuk és kivirágzott szuronyok alatt... a forradalmak haiottaira, Liebknechtre, Luxemburgra, Szamuellire, Korvinra emlékezzetek / Bosszút imádkozunk / mert élni akarunk .. A szóban forgó évek költői terminológiája szempontjából figyelemre méltó, mennyire megegyezik néhány fogalom a különböző költőknél; ez az őket körülvevő valóság azonosságából következik. Forbáth Imre a kamasz szájába adja a felháborodás, a bosz- szú és a harci vágy szavait, Barta Sándor pedig (a Balladában, 1923) tíz csavargó fiúról ír: „tíz árokszagú kamaszról s az éjszakáról, amelyben a házak mind köréjük sereglettek”; Barta kamaszai egy egérlyukban teremtik meg az élet manifesztumát: „.. . egy mezei egércsalád odvában ékkor tíz tuberkulotikus és heringevő kamasz megfogalmazta az élet manifesztumát” (AE, 1923. febr. 15.). Hasonló hangvételű az Éhes ember című költeménye is (uo.). Az orosz irodalomról többnyire Mácza jános tudósított. Az ő közleményei közül az orosz futurizmus nagyon kimerítő jellemzése érdemel figyelmet, az olasz futurizmustól való eltérések enumerációja és dokumentálása Vlagyimir Majakovszkij költői fejlődésén. Bebizonyítja, hogy az orosz futurizmus a múlt és a háború gyűlöletétől eljutott a forradalomban való aktív részvételig (Az új orosz irodalom elindulása. AE, 1923. febr. 15.). Az Akasztott ember értékes vállalkozása volt az új tartalomról és új formáról rendezett vita. Ebbe azok a művészeik is bekapcsolódtak, akik korábban Kassák körül csoportosultak, mint pl. Moholy-Nagy, Kállai, Tihanyi. A 4. számtól kezdve az Akasztott ember a szerkesztőségbe érkezés sorrendjében kezdte közölni a hozzászólásokat. A sort Moholy-Nagy írása kezdte (AE, 1922. dec. 20.). A szerző nagyon őszintén üdvözölte az Akasztott ember azirányú törekvését, hogy felkavarja az emigráció művészvilágának állóvizeit és lehetőséget adjon a művészeknek a művészettel kapcsolatos nézeteik tisztázására s védelmezésére, a művészet tartalmi és formai megújítására vonatkozó elképzelések és lehetőségek közzétételére. Persze, Moholy-Nagy mindjárt bírált is egyes, az Akasztott emberben megnyilvánuló tendenciákat; ezeket nyilván túlságosan proletkul- tosaknak tartotta s nem érthetett velük egyet, ha hű akart maradni önmagához és az általa képviselt vonalhoz, amelyet a Kassák folyóirataiban publikált nézeteiből ismerhettünk meg. Néhány ponton azonban eltérő véleményre jutott, mint a Mában folytatott tevékenységének elején: „Üdvözlöm az A.E., mert bátor és harcos megmozdulás, de
