Irodalmi Szemle, 1982
1982/6 - Cselényi László: A pitypang mítosza (montázs)
2/4 dobálták olyan könnyedén s mégis olykor gyönge sikoly amely aztán köröskörül ágaskodik hogy víz alatt a hangod mint szélpalota kiköpd a tengert bálnaként telepszik gyökeret ereszt az embert látom hólyagot III. 3/1 így hát nem kötött ki Noé bárkája ezen a lejtőn. A háza népét nem itt rakta ki: szaporodjatok. Nem itt lépkedett a fáraó lába, nem csikorogtak a kerekei. A császár sem itt szállt le a lováról baldachinba. Idegen kiskirályok űztek néha csak szarvast, majd elvonultak. Istenek háta mögött a ki nem választott barázdát forgatott, s mint kő, taposta a búzaszemet. Ö, termékeny asszony és sok gyerek. 3/2 ahogy anyjából a gidát besüppedt ölében a hely csöngettyűznek malom-hiány ahol a gyermek üldögélt a csupa-durvaság-idő naponta körbejárja az alapzatában a gida kerítést hanggá változik 3/3 A vers anyaga ugyanis, ahogy már említettük, a nyelv. A nyelv pedig — ha szabad így mondanunk — elektrokardiogram, a valóság minden részletének mérhetetlenül pontos és szinte automatikus rögzítője. Vagyis az irodalom tulajdonképp ezeken a nyelvileg rögzített részleteken át
