Irodalmi Szemle, 1982
1982/6 - Csontos Vilmos: Szépen leírni, Szólnom kellene még (versek) - Karsay Katalin: Látogató, Aram (versek)
CSONTOS VILMOS Szépen leírni Szépen leírni hogy lehet, Ha a völgyeket, s hegyeket A kikelet telis-teli, Virágokkal kihímezi? ... Szépen leírni hogy lehet, Ha azt veri a szív, hogy szeret, S érzi: Valaki Mindene! Nem élhet tovább — csak Vele! Szépen leírni hogy lehet, Ha az a nagy Ö messze megy, Csupán csak emléke marad ... — Hogy viseled fájdalmadat?! Örvényeiddel beúszol a szoba száraz torkába. Izzó takarók csipkéi lehullanak. A szögletek élén lesikló zokogás ízeid feltört kagylók. Áram A bőr alatt hűs áram fut. Tövis hegye közelít 5 a véres gyermekarcon átremeg az örökös csengetés. Szólnom kell még Szólnom kellene még, — s hallgatok. Tenyerét a tél tapasztja számra. Fülemre a csend zsilipé zárul. Szemem csendesen gyöngyeit szitálja. — Mintha magamat temetném, Ősi szokás szerint, ruháim megszaggatom. Vezeklem a mások bűneiért: S irgalmazóim nincsenek. Halálra kárhozottan — elhallgatok. 486 KARSAY KATALIN Látogató
