Irodalmi Szemle, 1982

1982/1 - Böszörményi János: Hadak útján — hadak szolgálatában

tapasztalta, hogy a hódoltság alatt a falu lakói protestánsokká lettek — önként elment a faluból. A falu jegyzője ekkor Macsai Sámuel, aki a katolikus iskolamesteri tisztet is betölti, míg a protestáns iskolamestert Naszvadi Jánosnak hívták, „aki hitfeleinek prédikál, amitől azonban a legszigorúbban eltiltatik”, jegyzi meg az elfogult főpap. A falu lakói azonban nem tudták meggyőzni igazukról Jezerniczky Ferenc apáturat, az egyházlátogatót, pedig azt még Karván is újra felkeresik és bemutatják neki annak az oklevélnek a másolatát, amelyet még 1646-ban az országgyűlési biztosok állítottak ki arról, hogy a falu templomát jogosan használják. Hiába hivatkoztak a linzi békében foglaltakra, az apát elutasító válasza úgy szólt, hogy „a gyakorlat és a szokásjog eltörölték azon törvények érvényét”.

Az 1701-es egyházlátogatási jegyzőkönyv az egyházi jövedelmek felsorolása mellett több világi vonatkozású adatot is tartalmaz. így a falu lélekszámát mintegy 300 főben jelöli meg és megállapítja, hogy a „Dunán 9 malom van, amelyek bérbe vannak adva egyeseknek”.

A TÖRÖK HÓDOLTSÁG UTÁNI ÚJJÁÉPÍTÉS

1690. jún. 30-án az érsek a szomszédos Karva közbirtokosát, Nedeczky Mihályt bízza meg az alispáni teendők ellátásával. A Búcson megtartott megyegyűlésen elhatározzák, hogy a falvakra kivetett adók meg nem fizetése esetén katonai végrehajtást kell eszközölni. A közállapotok és a közbiztonság zilált volt, elharapódzott a tolvajlás, az úton- állás, ezért a rend és a fegyelem helyreállítása érdekében igen súlyos büntetéseket helyeztek kilátásba. Nem volt ritkaság a boszorkányüldözés sem. A közeli Köbölkúton 1702-ben Torma Kata ellen indítottak eljárást kuruzslás és babonaság vádjával, a szomszédos Madar községben pedig Jámbor Kata asszonyt fogták hasonló okokból perbe. Eddig felderítetlen a mocsi boszorkányper, amelynek csupán a tényéről tudunk, részleteiben még nem ismerjük.

Jobbágyokból felesküdött „közbiztonsági testületet” hoztak létre. A paraszt vármegye (contubernium vulgo) mocsi csendőrcsapatának tizedese Pap András lett. A tizedes feladata volt, hogy segítséget nyújtson az adók beszedésénél, kezelje a kalodát. Mocson ekkor Kajdácsi Ferenc volt a bíró, Borza János és Lengyel János pedig az esküdtek. 1698-ban Lajos János a bíró és a 40 jobbágycsalád családfői: Német György, Borza János, Nagy István, Szőke János, Kelemen András, Lengyel Gyurka, Gál Pál, Főleg János, Gál Gergel, Gajdacsi Ferenc, Boltisar István, Herczeg István, Ballabás András, Kalman Lőrinc, Kele István, Kelemen Ambrus, Gacsal András, Nagy Ferenc, Nagy Ambrus, Gacsal János, Lajos Mihály, Bábi Márton, Nagy Istók, Szalai István, Pili Mihály, Balogh Ferenc, Makki Mihály, Laos István, Bona Mihály, Verebes Samu, Manga Istók, Kelemen Ferenc, Gál Ferenc, Laos Péter, Kolár György, Nagy Pál, Kiss István, Kele András, Bocskor Mihály. A faluban 56 ökör, 34 ló, 82 tehén, 76 borjú volt. A falu alatti révben 9 vízimalom ringott a Dunán. A legtöbb állattal Borza János (8 ökör, 5 ló, 12 tehén) rendelkezett. A legtöbb boradót Német György, Borza János, Gacsal András és Pili Mihály fizették. Takács András érseki tiszttartó feljegyezte azt is, hogy 4 és 1/2 akó volt a falu bordézsmája és a faluban eladott 29 és 1/2 akó bor jövedelme 73 forint 30 dénár volt. A falu adója 120 cenzus volt, míg a falu jobbágyai földesuruknak 8 malom után 40 ft adót fizettek. A faluban volt még egy bizonyos Török úrnak is malma, amely után a nem jobbágy Török úr évente 40 ft összeget fizetett, 1698-ban még kétévi hátralékot is, összesen 120 forintot, ami igen jelentős összegnek számított. 1699-ben újabb régi családnevek szerepelnek az összeírottak között: Lajos János, Borza Mihály, Nagy Bálintné, Bábby Márton, Sándor János. Pap András, Szabó István, Pap István, Kony Katalin és Fegy- verneky István. A falu ekkor a járás legmódosabb faluja, hiszen 703 forintos katonai adójával megelőzte a szomszédos Bátorkeszit (691 ft) és Búcsot (488 ft). Az adótételek és az adóterhek alapján a falu vagyoni helyzete is felmérhető, hiszen az adóalapot jelentő ún. dicát (rovást) ekkor szabályozták újra. A falu ekkor 54 1/8 adőrovás után fizette az adót, 1 dica után fél évre 5 ft 80 és 1/2 dénárt kellett fizetni. 1 dica értéke

6 ö'kör vagy 12 borjas tehén, illetve 24 meddő tehén, 60 juh vagy ugyanennyi kecske, 30 sertés, 80 kas méh, 90 pozsonyi mérő búza, illetve 45 akó bor volt. A dica adóalapba beszámították az élő munkaerőt, így a jobbágyot, annak feleségét és felnőtt családtagjainak munkaképes személyeit. A dica, az adórovás egyre tcbb tételből állott s végül már