Irodalmi Szemle, 1982
1982/5 - Varga Rózsa: A cseh, szlovák és magyar szocialista költészet genezise
Varga Rózsa A CSEH, SZLOVÁK ÉS MAGYAR SZOCIALISTA KÖLTÉSZET GENEZISE A SZOCIALISTA KÖLTÉSZET ESZTÉTIKÁJÁNAK KEZDETEI Miként a tudományos szocializmus eszmevilágának, úgy az ezen eszmekör jegyében fogant irodalomnak a gyökerei is az idealizmus és a materializmus, s az egymással szembenálló osztályok harcának évszázados, sőt évezredes történelmi tapasztalataira nyúlnak vissza. Nincs még egy olyan művészeti irányzat, amelynek keretei a múlt pozitív hagyományainak felölelésében, s a jövő perspektívái felé való kitárulkozásában olyan szélesre tárhatók lennének, mint a szocialista művészet és azon belül a szocialista irodalom. Mit tekinthetünk szocialista irodalomnak? Napjaink marxista esztétikája a szocializmus művészetének a szocialista realizmus jegyében létrejött műveket tekinti. A szocialista realizmus fogalma elsősorban M. Gorkij, H. Barbusse, M. A. Nexö regényeinek és a szovjet művészet első évtizede kiemelkedő alkotásainak példája alapján született az 1930-as évek elején. Az akkor megfogalmazott esztétikai kánon a történelmi fejlődés során különböző változásokon esett át, az egyes nemzetek esztétái egymástól eltérően értelmezték és értelmezik, néhány alapkérdést kézikönyveink ma is megoldatlannak tekintenek.1 Esztétikai normái nehezen alkalmazhatók a szocialista avantgarde művészetre és nem vonhatók a fogalomba azok a művek, amelyek a szocialista irodalom kezdeteit jelentik. A szocialista irodalom történelmi kategória, amelynek történetét keletkezésében fejlődésében, ellentmondásaiban és összetettségében kell vizsgálni. A szocialista realizmus kialakulásában genetikai szempontból lényegesen nagyobb jelentősége van a kritikai realizmus kiemelkedő alkotásainak, mint a szocialista eszmeiség jegyében, többnyire a proletariátus körében született első irodalmi próbálkozásoknak, de a szocialista irodalom történetébe ezek is beletartoznak, éppúgy, mint azok az első kísérletek, amelyek a szocialista irodalom elméleti kérdéseinek megoldásait keresték. A tudományos szocializmus keletkezése körüli időkben a munkásosztály ideológiájának kidolgozása mellett az esztétikai és irodalomelméleti kérdések szükségszerűen háttérbe szorultak. A dialektikus és történelmi materializmus általános elmélete alapvonásaiban meghatározza a marxista—leninista esztétika elveit is. Marx és Engels különböző, a művészettel és az irodalommal kapcsolatos megnyilatkozásai az esztétika elméletében is forradalmi jelentőségűek voltak, az azok mögötti esztétikai rendszer rekonstruálására azonban csak az 1930-as évek után került sor.2 „A burzsoá irodalom sokáig nem ismerte el Marxot filozófusnak azért, mert nem hagyta hátra filozófiájának rendszeres kifejtését. Ilyesféleképp áll a dolog Marxnak és Engelsnek a művészetre vonatkozó nézeteivel is. Csak esetleges véleményeket láttak bennük, amelyekben nem foglaltatik semmilyen elmélet. A marxista irodalomnak még 1. Esztétikai kislexikon. Bp. 1969, 346. I. 2. 1933-ban jelent meg az első szöveggyűjtemény Marx és Engels esztétikai vonatkozású írásaiból, amit M. Lifsic, F. P. Siller közreműködésével állított össze. IMűhelytanulmány egy készülő monográfiához)
