Irodalmi Szemle, 1982

1982/5 - Szeberényi Zoltán: Antifasizmus és háborúellenesség Forbáth Imre költészetében

Szeberényi Zoltán

ANTIFASIZMUS ÉS HÁBORÚELLENESSÉG FORBÄTH IMRE KÖLTÉSZETÉBEN

/A költő halálának tizenötödik évfordulójára)

Forbáth Imre nem ismeretlen olvasóközönségünk nyilvánossága előtt, de életművének részletes irodalomtörténeti feldolgozása mindmáig nem valósult meg. Szép összefoglalások, eligazító résztanulmányok születtek róla, melyek egyértelműen azt bizonyítják, hogy a csehszlovákiai magyar költészet szocialista-forradalmi ágának a legjelentősebb alkotó egyénisége. A hazai kutatók eredményeiből főként Tőzsér Árpád és Csanda Sándor írásai,1 a magyarországiak közül Varga Rózsa, Pomogáts Béla, Koczogh Ákos művei tűnnek ki.2 A cseh és a szlovák irodalmi közvélemény mind ez ideig csupán néhány lelkes tanulmány, főként elő- és utószó alapján tájékozódhat felőle.3 Mindez nyilván túlságosan kevés, s nem érezzük udvarias túlzásnak Jiíí Hájek szavait, aki egy magyarországi folyóirat kérdésére a következőket válaszolta: „Az elmúlt évek tanulságai közé tartozik az is, hogy mindenféle nacionalista csökevények miként kísérelték meg a csehszlovák kultúrát elszigetelni a szocialista kultúráktól, s többek közt olyan közvetítő egyéniségektől, mint amilyenek a magyar irodalomban Fábry Zoltán és Forbáth Imre voltak. Forbáthnak különösen szoros kapcsolatai voltak a húszasharmincas évek cseh kommunista avantgardjával. A mi hibánk, hogy Forbáth költészete Csehországban éppúgy, mint Szlovákiában „ismeretlen ismerős” maradt, holott ez az életmű ugyanazt a kort, társadalmat és társadalmi-politikai küldetést tükrözi, amely V. Nezval, K. Biebl, J. Horejší és mások költői világából ismerős nekünk .. . e két nagy egyéniség örökségének, szellemi hagyatékának megértése, elfogadása nélkül a cseh, a szlovák és a magyar kultúra emberei sokkal nehezebben értik meg egymást.. ,"4 Ebben a tanulmányban nem törekszünk az eddig elmulasztottakat pótolni, csupán Forbáth sokrétű, ellentmondásoktól sem mentes életművének egy jelentős területét, az antifasiszta és háborúellenes költészetét vesszük közelebbről szemügyre. A forbáthi életmű azonban olyan egységes, hogy erről a tematikai területről izoláltan szólni nem lehet, olyan jelenségekre is rá kell mutatnunk, amelyek a költő egész életművére vonatkoznak, s amelyek emberi-költői magatartását, következetes háborúellenességét és forradalmiságát motiválták. Költészetének olyan mozzanatairól is szót kell ejtenünk, amelyeket az irodalomtörténet még nem tisztázott kellőképpen, vagy amelyek az

1. Vö.: Csanda Sándor: Forbáth Imre. In Első nemzedék. Bratislava, 1968; Tőzsér Árpád: A problematikus Forbáth Imre In. Az irodalom valósága. Bratislava, 1970; Fábry Zoltán: Forbáth Imre költészete In. Mikor a néma beszélni kezd. Bratislava, 1958.

2. Főként a következők: Koczogh Ákos: Forbáth Imre költészete. Irodalomtörténet 1961/3; Pomogáts Béla: Forbáth Imre versei. Irodalmi Szemle 1977/5; Varga Rózsa: Forbáth Imre költészetéről. In A csodaváró. Bratislava, 1978.

3. Például A. Csanda: Poézia Imre Forbátha. In Imre Forbáth: Na zázrak čakajúci. Bratislava, 1965; Forbáth Imre: Až némý promluvi /Doslov napísal V. Jestŕáb/. Praha, 1964.

4. Jifí Hájek: Fábry és Forbáth öröksége. Kritika 1972/1.