Irodalmi Szemle, 1982
1982/4 - — v —: Holmi
deti elképzeléseihez, bejátszható, jó ötleteket kínál a játékhoz. Konrád számos alkalommal él is a lehetőséggel. Ügy érzem azonban, hogy a masszív díszlet és a játék hangvétele nincs szikronban egymással. Problematikusnak érzem a díszlet előtti teret, itt főleg Antonov és társai más rek- vizítumok hiányában olykor bizony eléggé esetlenül mozognak. Ügy vélem, Platzner Tibor jelmezei is megfelelőek voltak, jól jellemezték az egyes figurákat. Szilvássy József HOLMI A jugoszláviai Híd februári számában — Kommunikációs szempontok a műfordítás-elméletben címmel — Roncsák Alek- szandár ír ANTON POPOVIČ A műfordítás elmélete című könyvéről. Megállapítja, hogy „A kötetet elsősorban műfordítók és a műfordítás elméletével foglalkozó kutatók forgathatják érdeklődéssel, de azoknak is hasznos lehet, akik a világ- irodalom műveit elsősorban fordítások közvetítésével Ismerhetik meg. Végül csak jelezzük, hogy A műfordítás elméletét Zsilka Tibor ültette át magyarra. Az ő értő és elméletileg is megalapozott fordítói munkájának köszönhetően használhatja Popovič könyvét a magyar fordításirodalom, de elsősorban az oly ritka fordításkritika nagy haszonnal”. A Jelenkor márciusi számában Béládi Miklós Kisebbségi irodalom — nemzetiségi irodalom c. tanulmányában a nemzetiségi irodalmakkal (köztük a csehszlovákiai magyar irodalommal) foglalkozik. A nemzetiségi irodalmaknak a magyarországi szellemi életre gyakorolt hatásáról szólva konstatálja, hogy „az idős nemzedék tagjai sorából Balogh Edgár, Fábry Zoltán, Kós Károly, Sinkó Ervin, Szemlér Ferenc és mások; a középnemzedék írói közül Cselényi László, Dobos László, Domonkos István, Duba Gyula, Fehér Ferenc, Gion Nándor, Kányádi Sándor, Sütő András, Szilágyi Domokos, Tolnai Ottó, Tőzsér Árpád és a többiek, számosán az itt föl nem sorolhatók közül is, — műveikkel, gondolataikkal, művészi kezdeményező készségükkel és magatartásuk erkölcsével jelen voltak a magyar irodalmi életben. (...) Bori Imre, Csanda Sándor, Csehi Gyula, Gáli Ernő, Rehák László, Szeli István, Turczel Lajos és mások széles körű munkássága; Bányai János, Be- ke György, Bosnyák István, Cs. Gyimesí Éva, Huszár Sándor, Kántor Lajos, Koncsol László, Láng Gusztáv, Marosi Ildikó, Zalabai Zsigmond több műfajt átfogó irodalomkritikusi szereplése ugyanúgy figyelmet keltett, mint az írók munkája” A folyóirat ugyanezen számában olvashatjuk RÁKOS PÉTER Hungarológia Kö- zép-Európában című, az I. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson (Budapest, 1981 augusztus) elhangzott előadását. A Tiszatáj márciusi számában Móser Zoltán (Szavak, képek és látomások vonulása címmel) VARGA IMRE Boszorkányszombat, Olasz Sándor GÁL SÄNDOR Fekete ménes, Görömbei András pedig KONCSOL LÁSZLÖ ívek és pályák című könyvéről ír. Ugyanez a szám közli VARGA IMRE Vers, amelyen a lóvá változott Matild általüget c. versét. A Népszabadság március 5-i számában Mi volt Az Út címmel E. Fehér Pál ismerteti Az Ot című dokumentumgyűjteményt. „Az Otnak még ötven száma sem jelent meg, s 1936-ban megszűnt létezni. Mégis a csehszlovákiai és az egyetemes magyar irodalom fontos, maradandó értéke" — írja a recenzáló. — „Ezért dicsérendő vállalkozás Fónod Zoltáné, aki válogatást készített a folyóirat számaiból, s ezeket Az Ot történetéről szóló, adatokban gazdag, értékelésében helytálló tanulmánynyal kísérte. Hiányt pótol ez a kiadvány, mert e folyóirat ugyan sokszor említődött különböző memoárok oldalain, de anyagait, folyóiratszerkezetét még senki megmutatni eddig nem tudta.” Március 9-én a Petőfi Rádió Társalgó című adásában Szörényi László beszélt GRENDEL LAJOS Éleslövészet című regényéről. GRENDEL LAJOS március 11-én az ipolysági gimnáziumban, illetve a Városi Könyvtárban találkozott olvasóival. A Népszabadság március 13-i számában Az igazi értékek terjesztéséért címmel BALÁZS BÉLA ír a CSEMADOK tevékenységéről. — v —
