Irodalmi Szemle, 1982

1982/4 - FIGYELŐ - Szilvássy József: Még egyszer a Velúrzakóröl

a becsületért, az igazságos ügyért újra harcba szálló, mondjuk negyven-ötvenéves figura is, vagy lehet olyan tudományos dolgozó, aki csak a mondattannal törődik, a mindennapi élethez nincs érzéke, gya­korlata. Pőthe István Antonovja érzésem szérint nem eléggé markáns figura. Van néhány kitörése, legtöbbször azonban mintha rezignáltan mondaná a szöveget. Játékában ez a figura nem fejlődik, az elejétől a végéig nem sokat változik, ho­lott ennek érzékeltetésére dikcióban, gesztusokban és persze, számos jelenetben több mód lenne, mint amit Pőthe István­tól látunk. Jórészt ennek a visszafogott játéknak a következménye az is, hogy a zakót legeltető abszurd jelenetnek nincs olyan szatirikus és tragikomikus éle, mint lehetne. Zsoro és Evgeni viszonylag jól megírt figurák, akik kezdetben támogatják An- tonovot, később azonban fokozatosan bele­unnak a reménytelennek tűnő harcba, meg- alkusznak önmagukkal, nyugodtabb életre vágynak, s ezért cserbenhagyják Antono- vot. Simon Kázmér játéka aprólékosan ki­dolgozott. Az első részben néhány ügyes hangszínbeli váltással, a színpadi szituá­ciók sajátos és a figura jelleméhez iga­zodó lereagálásával tűnik ki, majd kitű­nően oldja meg az átállást, tehát azt, ami­kor ott marad a háziasszonnyal. Színészi szempontból találóan építi föl azt a jele­netet is, amikor találkozik a zakót fejő Antonovékkal. Ropog Evgenlje ennél kissé visszafogottabb, inkább csak a háttérben maradó típus. Jó itt is a váltás, s az a je­lenet, amikor a betyárból pandúr, tehát a volt ügyfélből hivatalnok lesz, aki már senkire és semmire nem emlékszik. Holocsy István Narrátora megfelelő esz­közökkel életre keltett figura. Ö a Turner Zsigmonddal való, már említett jelenetben és a Háziasszonyéknál, ahol játékmester, rezonőr és a kisgyermek megszemélyesí­tője, sejteti, sőt el is hiteti, hogy többre lett volna képes ezúttal is, ha a rendező következetesebben építi be a játékba a Narrátort. Kucman Eta mértéktartóan, ugyanakkor eredetien játssza el a hivatali Hamupipőkét, majd leszámolását eddigi megalkuvásaival. Néhány jelenete és mon­data van, mégis tötob típust kelt életre: először tisztelettudó, fejet hajtó, majd halkan, szinte bűntudattal ellenszegülő, ez­után kissé félszegen, de meggyőződéssel csatlakozik Antonovékhoz. Janagievnél ra­gyog, mosolyog egyszerre, hisz az igaz­ságban és a nagy példaképben. Majd re­zignáltan is hű marad Antonovhoz. Jól ki­dolgozott alakítás, sikeres visszatérés — röviden így jellemezhető Kucman Eta ala­kítása. Boráros Imrének nincs tere a játékhoz, ezért még inkább dicséretére válik, hogy főleg hanghordozásával, a szavak és je­lenetek, sőt egyes epizódok más-más ér-, telmezésével egyszerre alakít szánalmas, kiszolgáltatott és helyzetét egyre inkább tudatosító férfit, férjet és apát. Petrécs Anna felesége ugyancsak élő, jól megraj­zolt feleség és anya, aki egyre inkább unja ezt a lehetetlen helyzetet. A tisztviselők közül Turner Zsigmondot emelem ki elsősorban, azért, mert az adott helyzethez igazodva a hivatalnok más-más arculatát mutatta be. Az ő hiva­talnoka hajthatatlan, elsöpri az ügyfele­ket, nőcsábász, aki viszont csak fontos­kodva, a beavatott nagy főnököt megjátsz­va akar hódítani. Ugyanez a figura pilla­natok alatt picivé és hajlongóvá válik, ha főnöke utasítását hallgatja, s a parancsot mindenáron meg is valósítja. Turner Zsig­mond ezeket a helyzeteket és jellemeket pregnánsan érzékelteti. Lőrincz Margit pontosan és jól alakít főnökként, kellőképpen fölényes és kiok­tató Antonovékkal, ám a Dermedzsievával való jelenet szerintem változatosabb játé­kot kíván tőle. Itt ez a hivatalnok meg­döbben, mert Dermedzsieva szólni meré­szelt, aztán fenyegetőzik, de egy kicsit fél is beosztottja lázadásától. Ezeket a fokoza­tokat kellene valamivel jobban érzékeltet­ni. Bugár Bélától, Bugár Gáspártól, Fazekas Imréíől, Ferenczy Annától és Rozsár Jó­zseftől a szerep adta lehetőségekhez iga­zodó, jó karakteralakítást láttunk. Az úgy­nevezett epizódszerepben is élő figurát keltett életre Benes Ildikó és ez tehetsé­gét, játékát dicséri. Somogyi Anikó érzésem szerint színészi- leg már megérett arra, hogy ne csak ilyen illusztratív szerepet kapjon. Ö már többre is képes a színpadon. Markó Katinak vi­szont le kell vetkeznie érthető lámpalázát és bizonyos merevségét. A most látott je­lenetben határozottabb, magabiztosabb tisztviselőt is el tudnék képzelni. Turner Zsigmonddal való jelenetében viszont ügye­sen alakította a hivatali cicababát. Platzner Tibor elemeiben is mozgatható, nagy, nehézkes íróasztalra is emlékeztető díszlete pontosan igazodik a szerző ere-

Next

/
Thumbnails
Contents