Irodalmi Szemle, 1982

1982/4 - KRITIKA - Varga Rózsa: Jaroslava Pašiaková: Folyamatos múlt

A Brezina—Kassák eszmei rokonságát elemző tanulmány rendkívül gondolatgazdag, de párhuzamai kissé erőltetettnek látszanak. Brezina az egyetemes testvériség eszményéről szőtt költői látomásaival valóban a „kommunizmus elé harsonázott”, ahogy Kassák Kun Bélához intézett levelében irta, de Brezina eszményének lényegében egy misztikus- panteisztikus világlátásmód az alapja, amely csak igen távoli összefüggésben hozható rokonságba a magyar konstruktivizmusnak a gazdasági és szellemi forradalomtól remélt új aranykor-utópiájával. A két költő mint alkotóegyéniség is igen távol áll egymástól, mindemellett tény: Brezina misztikája és a kassáki „kozmikus nemzetközi költészet” bizonyos irracionalista vonásai nemcsak formai, hanem filozófiai, sőt talán lineáris történeti összefüggésbe is hozhatók, de annyira szerintem mégsem, hogy „szellemi testvériség”-ről lehetne szó. A kötet nagyobbik felét sajtótörténeti tanulmányok teszik ki. Közismerten ez a szakma legnehezebb műfaja. Pašiaková nem is vállalkozik egyetlen esetben sem monografikus igényű feldolgozásra. Mint a népek közötti közeledés elkötelezettje a „hídszerep” vállalóinak pozitív tradícióit nyomozza és mutatja föl, a magyar irodalmat a szellemi fejlődés nemzetközi áramába való bekapcsolásáért harcoló hősök, műhelytörekvések két világháború közti teljesítményeit ismertetve. Gömöri Jenő Tűz című lapja után Raith Tivadar Magyar írása, Németh László Tanú ja, majd a Korunk kerül ilyen szempontból bemutatásra, s ha néha csak utalásszerűén is, de általában kitekintést ad e lapok, vagy az adott témák más írói műhelyekben felfedezhető párhuzamaira is. Eközben hihetetlenül gazdag mennyiségű anyagot forgat meg, az összefüggéseket néha nehéz is követni, ami leginkább a témában, időben és térben legszélesebb kiterjedésű adatfeltárással dolgozó Magyar írásról szóló tanulmányra jellemző. Németh László Tanújának bemutatása kapcsán összefoglaló ismertetést ad a népi írók mozgalmának kialakulásáról, elemzi Szabó Dezső és Németh László ideológiai nézeteinek hasonló és eltérő vonásait, eredeti módon értelmezi a Németh László-i Minőség forradalmát, de — talán a fordítás nehézségeiből adódóan is — a fogalmak racionális egyértelműsége helyett néha kusza homály, vagy, ha úgy tetszik, elegánsan elnagyolt többértelműség burkolja a gondolatokat. S ez néha félreértésekre vezet. Többször is olvashatjuk például, hogy Németh László „arra törekedett, hogy az értelmiségből olyan vallási mozgalmat formáljon (144. és 146. 1.), amely képes átalakítani az egész életet.”

— Az utóbbi időben elég gyakran minősítik a szocialista ideológiát is vallásnak, de Németh László szellemi programját egy ilyen átértelmezéssel sem igen lehet vallásnak nevezni, már csak azért sem, mert a népi írók mozgalmának valóban voltak vallásos ideológiákhoz és szervezetekhez kapcsolódó irányzatai is. Nagy érdeme a Németh Lászlóról szóló tanulmánynak, hogy első ízben dolgozza fel a Tanú közép-európai vonatkozásait, részletesen a cseh irodalommal kapcsolatos közleményeit, s a szerző Kassák-központú kutatásainak jóvoltából Németh László Kassák-képét is. A címben ígért közép-európai analógiák azonban e tanulmányban csak a Szabó Dezső — Németh László és a Šalda — Németh László párhuzamokra korlátozódnak, holott Németh László közép-európai tájékozódásigénye, s az itt lakó népek közeledésére vonatkozó programja előttünk, magyarok előtt is csak úgy kerül jelentőségének megfelelő megvilágításba, ha a szomszéd népek íróinak hasonló megnyilatkozásaival, esetleg azok hiányával állítjuk párhuzamba. Amit a Némethről szóló tanulmányban hiánynak érezhetünk, ha nem is vele (vagy csak kis részben vele] összefüggésben, megtaláljuk a következő, az Apolló c. folyóirat hídverési kísérleteiről írt tanulmányban. A bevezetésben Anton Straka, majd Gál István szervezési eredményeinek ismertetése során részletesen tájékoztató képet kapunk arról, hogy volt a harmincas évek közepének egy magyar nemzedéke, amely többek között a humanizmus és a renaissance közép-európai hagyományainak tudományos feltárásával az egyetemes szellemi közösség eszményét próbálta szembehelyezni az azzal gyökeresen szembenálló korszellemmel. Kardos Tibor, Waldap- fel József, Sárkány Oszkár, Gál István, Dési Frigyes mellett a szláv-magyar kapcsolatok feldolgozására specializálódott fiatalabb nemzedék, Sziklay László, Dobossy László, Kovács Endre, Szalatnai Rezső, Genthon István és mások igényes munkáinak fóruma volt az Apolló, amely az 1934—39-es években jelent meg Budapesten. Mint párhuzamos jelenségekről, szó esik a Nyugat, a Bartha Miklós Társaság, A Kelet-európai Szeminárium, a Márciusi Front hasonló indítékú tevékenységéről, s végezetül sor kerül az 1945 utáni első években kiadott — ugyancsak a népek közeledését szolgáló — magyarországi publikációk ismertetésére is.