Irodalmi Szemle, 1982

1982/4 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: A csehszlovákiai magyar irodalom a Korunkban II.

szállni Révész Léda-komplexumával. A továbbiakban vallomást tesz maga és nemzedéke (a sarlósok) Ady-élményéről: „Viszont etnográfiai és szociográfiai mozgalmi lekötöttségeink résen álltak. így vált lehetővé az Ady-örökség funkcionális szempontból való szelektálása... idegen tőlünk az öncélból és attitűdből való asszonyszeretés és az inflagranti”. (142)

Az év végén közölt Kultúrkrónika Szlovenszkón c. értekezésében Jócsik az aktuális kisebbségi művelődési kérdésekről nyújt áttekintő képet. Megállapítja, hogy e szellemi élet fő jellemzője a provincializmus. Másik elvi kérdés: van-e önálló szlovákiai magyar irodalom. Ennek létezését az akkori nemzetiségi jobboldal tagadta a magyar irodalom vélt „egységét” védelmezve. „A jobboldal írójának tudatát zavarja ez a merev beideg- zettség. S különösen azóta küzd lebírhatatlan zavarokkal, amióta a kisebbségi helyzet megtagadását Makkai Sándor példává ütötte. Igaz, hogy a magyar szellemi élet egész, de a kisebbségi életkeret mégis más, mint a magyarországi” — szögezi le álláspontját az azóta is sokat vitatott kérdésben Jócsik. Majd azt fejtegeti, hogy a provincializmus dilettantizmussal párosul, s az ellene folyó küzdelemben a haladó író is „elvesztette teremtő bátorságát és így szükséges funkcióját a kisebbségi életben.” (865) A cikk végső kicsengése az ellenzéki revizionista művelődéspolitika ellen szól.

Csehszlovákiai irodalmi kérdésekkel legtöbbet az egyre aktívabbá váló Sándor László foglalkozik, aki a népfront szellemében számos újabb munkatársat szerez a Korunknak főként a szlovákiai, de a legjobb moszkvai emigráns írók (Lukács György, Balázs Béla) közül is. Ankét a csehszlovákiai írók szociális helyzetéről címmel az U Biok folyóirat széleskörű ankétjét ismerteti, amelyhez 44 író, köztük egy német, egy magyar (Morvay Gyula) és egy sziléziai lah költő (Ondra Lysohorsky) is hozzászólt. Számos kívánság mellett Morvay is kérte az egységes csehszlovákiai írószövetség megalakítását. Jó értékelést találunk Sándornak A csehszlovákiai magyar könyvkiadás margójára c. cikkében. Találóan állapítja meg: „A Magyar írás, illetve a Kazinczy Könyvkiadó tengődése és súlytalansága szembeszökő módon bizonyítja, hogy a regresszív vonal és beállítottság csődhöz vezet.” (1073) A továbbiakban dicséri Práger ízléses és színvonalas kiadványait, s ismerteti az akkor feltűnt Tátra Kiadó tervét, amelynek megvalósítását a radikali- zálódó jobboldali politikusok megakadályozták (az akkor elterjedt gleichschaltolással). A legkiválóbb cseh lírikus életművét a Kultúrkrónikában méltatja Sándor, Petr Bezruö, a hetvenéves költő címmel. Anton Straka híres versfordításgyűjteményének, a Cseh és szlovák költők antológiájának méltatásával kapcsolatban megállapítja: „A Duna-völgyi népek kulturális együttműködésének első feltétele: egymás szellemi javainak kicserélése és bemutatása.” (278) Egy lány felszabadulásának története címmel ír Sándor Szucsich Mária regényéről. A recenzió barátian jóindulatú, de nem hiányzik belőle a jogos bírálat sem: „(A főhős) átalakulásának inkább érzelmi, semmint értelmi motívumai vannak. Környezetéből való kiszakadásának okai is lényegében érzelmiek.” (719) Az önéletrajzi regényt szintén az írói gyónáskényszer egyik adalékának tekinti.

A szlovákiai magyar költészet egészét átfogó Szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiáját (szerk. Wallentínyi Samu, 1937) szakszerűen ismerteti kritikusunk, dicsérve Szalatnai bevezető tanulmányát. De kifogásolja a válogatás szempontjait: szerinte az olyan dilettánsokat, mint Jankovits Marcell, Kersék János, Telek A. Sándor ki kellett volna hagyni s a további versanyagot is jobban meg kellett volna válogatni. A magyar szerzők csehül és szlovákul c. írásában Sándor áttekintést nyújt arról, mit fordítottak ekkoriban a magyar irodalomból csehre és szlovákra. Mai szemmel nézve az eredmény igen szegényes, de akkoriban jelentősnek látszott: Ady-versek, Szabó Dezső Segítsége, Peéry és Szalatnai folyóiratban közölt tanulmánya, Mikszáth elbeszélései, Móricz regénye (a Légy jó mindhalálig) és a Fakó földek cseh fordítása, melyet egy szocialista kiadó adott ki. Hasonló áttekintéssel mutatja be Sándor E. B. Lukáö magyar versfordításait, a költő válogatott verseinek és műfordításainak megjelenése alkalmából. Meglátja, hogy Lukáö a kor magyar irodalmának kiváló értője és barátja.

Fábry Zoltán kritikáit Sándorétól nemcsak a szigorúbb ítélet, hanem az esszé lírai, szónoki pátosza, eredeti stílusa is megkülönbözteti. Az esszé formában Fábry még gyakran túloz, de már körültekintőbb és szintetikusabb értékeléseket is ír, mint pl. a Csehszlovákiai magyar irodalom, európai kultúra. Ebben megállapítja, hogy Magyar- országtól elkerülve a német expresszionizmus magasabb műveltségéhez jutott, „Európa ilyen viszonylatban lett a hazánk... Kultúránk ilyen síkon lényegült szlovenszkói