Irodalmi Szemle, 1982

1982/4 - LÁTÓHATÁR - Zaharia Stancu: A szerelmet s az életet keresvén (vers)

Később csillagról csillagra mentem (Lovamnak szárnya nőtt, négy szárnya] Egyik hajnalcsillagról a másikra mentem, Egyik csillagképről másik csillagképre, Galaktikáról galaktikára jártam — Fénnyel és könnyel teli szemmel, Kiszáradt, keserű, repedt ajakkal,

Lángoló szívvel

Kerestem a szerelmet, kerestem az életet, Kerestem az élet édes forrásait,

Az örökélet forrását kerestem.

Mindenütt jártam, bejártam mindent, Mindenhol az életet kerestem, —

Az életet, a szerelmet, nem a halált. Szamárháton jártam a világot, Szamárháton, hosszú fülű szamáron, Szárnyas lovakon jártam a világot,

Súlyos elefántokon jártam a világot, Vörös tevéken jártam a világot,

Kétpúpú tevéken jártam a világot,

Erdőről erdőre, oázisból oázisba menvén.

Ö! Mily fáradt vagyok, milyen fáradt! Dúsan virágzó oázisban járok,

Magas pálmafák közt, források dalolnak, Szép tollú madarak, gyönyörű hangon,

S a távolban oroszlánok, struccok.

Milyen isteni madár a strucc,

Milyen fürge és hosszú a lába.

Ó! De fáradt vagyok, milyen fáradt,

Vajon elvisz az égbe a vörös szamár?

A hosszú, túl hosszú fülű szamár,

Vagy szárnyas lovam röpít fel az égbe, Vagy tán az elefánt visz el,

Vagy a megvénült kétpúpú teve,

Vagy tán a fürge, hosszú lábú strucc?