Irodalmi Szemle, 1982
1982/4 - Gyüre Lajos: József Attila: Tüzek éneke
(A 7. és 8. sor nincs meg egyetlen kiadvány szövegében sem.) Ide kívánkozik még az 1927. március 6-án közölt Zajtalanul és félelmesen, melynek utolsó megfogalmazásában József Attila a Végül címet adta. Szabolcsi Miklós nyomon követi a vers fejlődését az első közlésű Verettetvéntől a Vagyok, kinek kell legyen kedvén keresztül a Végűiig. Ebbe a fejlődési folyamatba szervesen beletartozik a Kassai Naplóban található közbeeső változat is. Megfigyelhető a költő formai tökélyre való törekvése, gondolatiságának szikárabb, de annál érettebb volta. Szabolcsi szerint a „láthatatlan bús revolver” gyermekes megfogalmazás helyett a parasztlázadásra is utaló „baltát, kapát, meg köveket” kifejezést hozza a későbbi fogalmazvány; a „verettetvén”-t nyilván kissé túlstilizáltnak érezte, ezért helyettesítette a „köszörülöm a kasza élit” sorral, amely Ady óta a magyar költészetben és festészetben a lázadás, a forradalom egyezményes jele. A Verettetvén, a Vagyok kinek kell legyen kedve s a Zajtalanul és félelmesen formálódása között alig van néhány hónap. A párizsi napok irodalmi „nyara” hozza a gyors érést. 1926 októberében a Népszavában már a továbbírt szöveggel, s új címmel jelenik meg a vers. A Vagyok, kinek kell legyen kedve már nem tartalmazza a mindig kísértő híd-képet: a szegények szállásadóját, az éjjeli menedékhelyet. Csak az Adys dühöt, a fiatalos csakazértis-gőgöt, hogy később — a vers végleges formájában, a Végűiben — éppen ez a rész hulljon ki a szövegből: „de sok szép este elcsüggedtem, hogy új dühvei ébredjek másnap volt alázatom szebb és fentebb gőgösebb mint amazok gőgje”. A Kassai Naplóban, 1927 márciusára, már új címet kap a vers: acélosabbat, keményebbet, forradalomra utalót; s az utolsó sort, amelyet minden későbbi változatban megtartott a költő: Zajtalanul és félelmesen. A vers középső részében történik itt is némi változtatás, de ez még nem elégíti ki a költőt. Érzi, hogy itt a leglazább a szerkezet: szívembe rúgtam ordítson már ma sem hagy az én szabad lelkem feledtető s tán szebb daloknál vagyok kinek kell legyen kedve igazat tenni áldást mondani Alakítgatja a sorokat. A nagy élmény, az önéletrajz verssé kristályosodása azonban még várat magára. A József Attila-versek közlését két költeménnyel zárja a szerkesztőség: az Együgyű énekkel s A virággal, amelynek címét később Kulturára változtatta a költő. Visszatérve a Kassai Naplóhoz, s annak belső harcához: 1926 őszétől a lapnak két főszerkesztője volt: a politikai főszerkesztő (Telléry Gyula) s az ügyvezető főszerkesztő (Szepessi Miksa). Két ember — két egyéniség. Telléry a Magyar Nemzeti Párt elfogult követője, Szepessi polgári-humanista, irodalmat kedvelő szabadkőműves. Együttműkö2. sor: mellemben megállt a kés 3. sor: mosdatott pucér vihar 7. sor: nyúlt utánam hosszú nyelv 8. sor: csókom csillogott hegyén 17. sor: megszámoltam fogaim 21. sor: az én nyurga szép szívemmel
