Irodalmi Szemle, 1982
1982/4 - Gyüre Lajos: József Attila: Tüzek éneke
Gyüre Lajos JÓZSEF ATTILA: TÜZEK ÉNEKE 1955-ben, József Attila születésének 50. évfordulóján Fábry Zoltán több előadást tartott szűkebb pátriájában: Kassán és a kelet-szlovákiai kisvárosokban. Előadásainak anyagát később kibővítve megjelentette a Hidak és árkok című könyvében (1957). A költő verseit méltatva kitér arra a hiedelemre is, miszerint József Attilának Szlovenszkón 1926-ban megjelent egy verskötete, Tüzek éneke címen. Az egész egy korabeli bibliográfus túl- buzgóságásának bizonyult, aki készpénznek vette a Kassal Napló és a Renaissance kultúregyesület által terjesztett előzetes hírverést. Márpedig, ha volt hírverés, próbálkozásnak Is kellett lennie, még akkor is, ha történetesen nem járt sikerrel. Nézzük meg, mi történt?! 1926. november 9-én Móricz Zsigmond Kassán címmel egy szerkesztőségi cikk jelenik meg a Kassai Naplóban, melyben egyebek között azt írja az ismeretlen szerkesztő, hogy „a Renaissance Könyvtár, melynek első sorozatában Barta Lajos, Dévény Jenő, Farkas István, Garami Ferenc, Győry Dezső, Ignotus, Jarno József, József Attila, Juhász Árpád, Kaczér Illés, Sándor Imre, Sárosi Árpád, Sebesi Ernő és Sipos Iván munkáival fog találkozni a közönség ...” Ez tehát az első hír, amelyet később a lapban más-más formában és összefüggésben többször megismételnek. De kik a hirdetők? A Kassai Napló és egy Renaissance nevű kulturális egyesület!? Hogy áll össze ebből a kép? Mi köze a kettőnek egymáshoz és a könyvkiadáshoz? A magyarázat a következő: a Kassai Napló című napilap (1918-tól1 1929-ig jelent meg) a Felsőmagyarország napilap jogutódja, a Globus részvénytársaság lapja volt, mely saját nyomdával és könyvüzlettel is rendelkezett. A részvénytársaság tagjai kassai patríciusok, iparosok, háztulajdonosok voltak — az a réteg, amely a megváltozott politikai életben is viszonylagos jólétben és anyagi biztonságban élt az 1925— 26-os években. Támogatta a polgári-humanista törekvéseket, s nem utolsósorban az irodalmat. Képviselőiből verbuválódott a Renaissance Kultúregyesület is. Ennek tagjai nem annyira aktív műkedvelő kulturális munkát folytattak, mint inkább a jónevű hazai és magyarországi művészek, írók, költők részvételével rendezett esteket szorgalmazták. Így például megszervezték Móricz Zsigmond, Szabó Dezső, Karinthy Frigyes, Kassák Lajos, Móra Ferenc irodalmi körútját stb. A Renaissance pedig úgy kapcsolódott a Kassai Naplóhoz, hogy az említett időszakban a lap egyik belső szerkesztője, Jarnó József volt az egyesület titkára. Az általuk kiadott könyveket az ugyancsak Globus érdekeltségű nyomdában állították elő — ahol a Kassai Naplót is szedték —, sőt a Globus könyvkereskedésben árusították, illetve megküldték a tagoknak. De ki volt Jarnó József? A lexikonok nagyon szűkszavúan csak ennyit mondanak: szlovákiai magyar író és újságíró. Ez azonban nem fedi teljesen az igazságot. Jarnó (Croner) József budapesti születésű. 1922-ben, gimnáziumi tanulmányai befejezésekor részt vesz a Galilei-kör elleni per akcióiban (egy rö'pcédulaterjesztésben), s ezért bíróság elé akarják állítani. A büntetés elől kassai rokonaihoz menekül, s végül itt is marad. Belép a Kassai Napló szerkesztőségébe s az 1925—26-os években annak egyik erőssége lesz. A Kassai Napló ekkor a legjobban szerkesztett szlovenszkói magyar napilap. Egy ideig (1923 januárjától októberéig) szerkesztői között tudhatta a legjobb emigráns polgári orientációjú újságírót, esztétát, Ignotust. A hazaiak közül Dzurányi Lászlót, Vé- csey Zoltánt, Győry Dezsőt. „Mindig van és mindig lesz lappangó József Attila vers.” (Fábry: Hidak és árkok)
