Irodalmi Szemle, 1982

1982/4 - Grendel Lajos: Galeri (regényrészlet)

Fried úrral a háborúról beszélgettünk. Meg volt győződve róla, hogy a németek még az évben térdre kényszerítik Oroszországot, s ha így lesz, föl kell készülni nekünk is a hatalomátvételre. Nem kétséges, hangoztatta, hogy ha a németek megnyerik a háborút, rendet csinálnak ebben az országban is. Az az egész arisztokrata-zsidó banda, amely ezt a szerencsétlen országot kormányozza most, letűnik a történelem színpadáról. Forradalom lesz, jelentette ki. Jobboldali forradalom, mint 1919-ben, amelyet azonban Bethlenék elárultak. S ebből a forradalomból nekem is ki kell vennem a részemet.

„Nekem? — kiáltottam fel halálra rémülten. — De hát mit tehetett én? Én pem vagyok forradalmár, én csak egy magánnyomozó vagyok.”

„Nagyon sokat segíthetsz nekünk.”

„Hogyan? — kérdeztem még mindig vonakodva, mert a gondolatától is viszolyog- tam, hogy beleártsam magam a politikába.

„Tisztességes alkut ajánlok neked.”

„Rendben van — feleltem nagy sokára. — Amennyiben tisztességes, elfogadom."

„Biztos vagyok benne, hogy elfogadod. Az orosz birodalom hatalmas, és bár nem valószínű, megtörténhet, hogy a háború elhúzódik egy évvel. És az is megtörténhet, hogy egy szép napon behívnak téged frontszolgálatra. És a fronton megeshet, hogy egy eltévedt golyó éppen a te koponyádat lékeli meg. Akkor aztán örökre fuccs a magán- nyomozói tudományodnak, amelyet én természetesen igen nagyra tartok. Ha segítesz nekünk, megígértem, hogy nem kapsz behívót.”

„El tudod intézni? Te? És hogyan?”

„Bízd rám” — mondta, s engem meglepett, mennyire magabiztosan.

„És mit kívántok cserébe?”

„Csekélységet. Kompromittáld Roxert, a nyomdatulajdonost. Nem lesz nehéz. Ennek a pasasnak olyan piszkos a múltja, hogy nincs mosószer, amivel tisztára lúgozhatná. A csehek alatt a baloldalhoz szorított, s ezeket a kapcsolatokat suttyomban ma is ápolja. Itt minden, amit kinyomtatnak, az ő áldását viseli magán, s a lapban minden héten olvashatsz valami baloldali vagy liberális förmedvényt. Ravaszul, virágnyelven megírt cikkecskéket, de ha tudsz olvasni a sorok között, rájössz, hogy ezek a cikkek tele vannak ellenséges propagandával. Ezt a pasast nekünk lehetetlehné kell tennünk. Érted? Nem látszik nehéz feladatnak, Roxer zsidó, s ebben az országban a zsidóknak ■így is, úgy is befellegzett. De azért vigyázz! Roxer most a Vermesék uszályába bújik, s ezek a megcsontosodott, agyalágyult konzervatívok kegyetlenül összetartanak. S ma még az ő kezükben van a hatalom.”

így kezdődött. Roxer úr sosem rejtette véka alá liberális szimpátiáit, a szóbeszédet pedig könnyű ellenőrizni. Engem azonban sohasem érdekelt a politika, nem érdekelt, hogy valamely politikái program jobboldali-e vagy baloldali, azt viszont láttam, hogy a politikai ambícióira mindenki ráfizet, aki pedig a felszínen marad, általában cégéres gazember. Minél messzebbre hát a politika boszorkánykonyhájától! Másrészt: antiszemita sem voltam.A Bűn egyetemes, valamennyi világvallás és szekta híveit megkeresi, s nem válogat fajok és nációk között sem. De erről hallgattam Fried úr előtt. A magán- nyomozó ne verje nagydobra a politikai nézeteit. S ez a demagóg szépfiú tényleg a legérzékenyebb pontomon fogott meg. A háborúba való belépésünk sok álmatlan éjszakát okozott nekem. Ha megláttam a postást, olyan rettegés hasított belém, ami szavakkal kifejezhetetlen. Utoljára azok a keresztény vértanúk retteghettek így, akiket uzsonnának vetettek oda a fenevadak ketreceibe. Aztán a hatalmas megkönnyebbülés, ha behívó helyett csupán egy levél jött. Minden ilyen alkalommal előbb félig meghalni, aztán megint feltámadni, fárasztó foglalkozás ez. Az embert jobban próbára teszi, mintha reggeltől estig fát vágna. Lehet, hogy Fried úr ajánlata zsarolás volt, engem mégis határozottan megnyugtatott.

Abban igaza volt a nyilasvezérnek, hogy Roxer úr múltja nem makulátlan, mármint az ő szemszögükből nézve. Ezt ma bizonyára másképpen ítélik meg, ezért én is készséggel változtatok a szóhasználatomon. Roxer úr tehát, hadd mondjam most már így, féllábbal mindig a társadalmi haladás talaján állt. De mivel hű akarok maradni az igazsághoz, hadd helyesbítem a mondanivalómat. Roxer úrnak ugyanis, éppúgy, mint nekem vagy Önöknek, két lába volt csupán. S két lábon állva nem nehéz megtartani az egyensúlyt, és két lábon a világ összes zugába el lehet jutni, ám aki ebben a városban próbálja megszervezni az életét, jobban teszi, ha hat lábbal születik. S ha az előbb