Irodalmi Szemle, 1982
1982/4
Dolán György Dolán György nevével a Megközelítés című antológiában már találkozott az olvasó, s ezzel kapcsolatban akár azt is mondhatjuk, hogy „sajnos“, mivel a Megközelítésben való megjelenés nem volt éppen méltó bemutatkozás: az antológiában szerepeltetett egyetlen — nem is a legsikerültebb — rajza alapján valóban csak a nevét ismerhettük meg, tehetségéről, művészi törekvéseiről nem alkothattunk fogalmat. Pedig Dolán György — s ezt a műveinek színvilágáról mit sem mondó fe- keíe-fehér reprodukciók alapján is megállapíthatjuk — kétségtelenül azok közé a fiatal képzőművészek közé tartozik, akiknek munkáját, művészi fejlődését érdemes figyelemmel kísérnünk. A pozsonyi Képzőművészeti Főiskola ötödéves hallgatója bizonyára nem véletlenül választotta tanulmányai tárgyául éppen a monumentális festészetet: legfigyelemreméltóbb művei arról tanúskodnak, hogy szenvedélyesen érdeklődik korunk — a ma és a holnap — kérdései iránt, s korunk — a világűr-hódítás, a tudományos-műszaki haladás, a kiterjedt építkezések kora — talán a monumentális festészet formanyelvén fejezhető ki a legadekvátabban. S ha napjainkban csakugyan mai akar lenni a realista festő, lépést kell tartania a korral: meg kell találnia azokat az új tartalmakat, mondanivalókat, amelyeket a korábbi képzőművészet nem ismert, tehát nem is ábrázolhatott. Persze, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy napjaink képzőművészének le kell mondania az ún. „örök témákról“: ezen a téren viszont a korunknak megfelelő kifejezőeszközök keresése elengedhetetlen. Dolán György tanulmányrajzai, vázlatai arról tanúskodnak, hogy a fiatal képzőművész szüntelenül kutatja mondanivalója kifejezésének legmegfelelőbb módjait, hogy formanyelvének állandó tökéletesítésére, korszerűsítésére törekszik — kísérletezik, töpreng, keres ... Ez a folytonos elégedetlenség, nyugtalanság további fejlődésének záloga. Áprilisi számunkat Dolán György müveivel illusztráljuk (a reprodukciókat Gyökeres György készítette). Varga Erzsébet
