Irodalmi Szemle, 1982
1982/3 - FIGYELŐ - Kovács Győző: Tóth Sándor: Rólunk van szó
s gyakran éles fordulatoktól sem mentes gondolati változás. Analógiaként kínálkozik — a távolból — Marx, a fiatal Marx beérlelődése, s megérkezése a Gazdasági- filozófiai kéziratokhoz (1844), amelyeknek jelentőségére Gaál Gábor már a harmincas években fölfigyelt. A kép még teljesebbé válik, s plasztikusabbá is, ha ehhez hozzávesszük Lukács György kétkötetes tanulmánygyűjteményét — Utam Marxhoz —, némileg távolról, ugyancsak tőle a fiatal Hegelről szóló, nagylélegzetű könyvet. Mindez csak egy pillanatra téríthet el Tóth Sándor szóban forgó kötetének tá- gabb és szűkebb értelmezésű tematikájától. Az analógiák, a példák, a hatások stb. mind egyre utalnak: a kor kérdéseire újszerűen keresi a válaszokat. Mert míg Gaál Gábor-kötetének egyik helyén azt írja le, hogy a fiatal Marx 1844-es kéziratgyűjteménye „a marxizmus születési okmánya” (filozófiai és gazdasági értelmezésben), addig a Rólunk van szóban ki meri, ki tudja mondani: „Korkérdéseinkre, sorskérdéseinkre korszerű, funkcióképes választ azonban csak egy napjaink változásaival lépést tartó, totalitáselvű és történelmi szemléletű filozófiától várhatunk...” (6. 1.) Különös ellentmondásnak tűnik, pedig így igaz, s így is helyes: ahhoz, hogy errefelé, ez igény irányába, annak megfelelően ezt meg is próbálja, s válasz(oka)t keresve — a forrásokhoz nyúlik vissza. A totalitáselv (valamiféle pars pro toto) ilyenképpen bontakozik ki; akár Marxot dokumentálja, akár Gaál Gábort, akár a Korunkat. Mennyi mindent tár fel még e kötetében, olyan anyagokat is, amelyeket akár a korábbi Gaál Gábor-monográfiájába lehetne beilleszteni. Egy új, hatalmas és roppantul gazdag kötet keletkezne; így — érthetően — elszakítva jelentkezik egymástól számos mozzanat. Érdemes arra gondolni: kedvező lenne — bizonyos idő, s még inkább meghatározott anyagtelítettség után — egyetlen nagy szintézisben összefoglalni a viszonylag teljes kutatás eredményeit. Két, pontosan kitapintható vonása követhető Tóth Sándor kötetének: a nemzetiséginek és az emberinek szoros és elválaszthatatlan kapcsolata; valamint a Ko- runk-centrizmus. Tulajdonképpen — mint igyekeztünk jelezni — minden új — vagy újrafogalmazott gondolat innen indul, ekörül forog. Még vitája Balogh Edgárral is. Ez különösen azért hasznos és tanulságos, hiszen az egykori kortárs emlékezik visz- sza (Itt és most. 1976 ), s nézeteivel vitatkozik a gazdag dokumentáció birtokában a mai fiatalabb ... Nem kívánunk — innen — beleszólni e vitába; nem is lenne helyes, csak annak adunk hangot: Balogh Edgár számos hiteles visszaemlékező gondolata mellett — Tóth Sándor bizonyításai igen meggyőzően, s meggyőzőnek hatnak. Most már a források, a dokumentációk kapnak igen fontos helyet és szerepet; éppúgy, miként — párhuzamként idézve — Gáli Ernő kötetében (Pandora visszatér) pl. Kierkegaard és Tavaszy stb. A gazdag dokumentáció juttatta el Tóth Sándort ahhoz az elméletileg is megalapozott felismeréshez: „... a mi elméleti-fílo- zófiai irodalmunk ... attól lesz korszerű ... hogy a kor elméleti szintjén világítja át, értelmezi, értékeli, válaszolja meg a mi sajátosságaink létkérdéseit, sorskérdéseit ..(7. 1.). Művelődés- és kultúragaz- dagítási igényével (ebbe ágyazva a nemzetiségi műveltséget is) a hangsúlyt a gazdagításra, a szellemi felszabadításra, az optimális hatékonyságra helyezve. Még akkor is igaz ez, ha egyik-másik tételével esetleg vitázni kell; de ő sem ennek ellenkezőjét igényli. Tóth Sándor nem dogmatikus zártsággal, hanem hatékonyságra törekvő nyíltsággal fogalmazza meg gondolatait; így szűr le tanulságokat a roppant gazdagságú dokumentációból; így nyúl vissza a távoli- és közelmúlt példaképeihez stb. így bontakozik ki a teljes élet igénye; akkor is, amikor látszólag szűkös határokat jelezne talán a Rólunk van szó. (Kriterion, Bukarest) Kovács Győző
