Irodalmi Szemle, 1982
1982/3 - FIGYELŐ - Soóky László: Végeredmény: pozitív töltetű ad acta
értést megmagyarázza. Amikor már úgy tűnik, hogy (ő is) beletörődik, s szinte hinni kezdi, hogy kiskabátja valóban birka lett, arra vetemedik, hogy ország-világ előtt egy parkban legelteti zakóját, sőt, annak rendje-módja szerint meg is feji. Ez a „kirívó eset” már a „Hivatalnak” is kellemetlen. Az az ötlete támad, hogy bankettet kéne rendezni az irodában. Olyan születésnapi felköszöntőfélét, ahol a nem létező birkát el lehetne fogyasztani: „leírni”, hogy az „ügy” lezáruljon. Sztratiev reális helyzetfelismeréssel és kíméletlen iróniával piszkálja meg a sok irodai alkalmazott kákán csomót kereső alibizmusát, és kettősségét, melyet oly ügyesen titkolnak feletteseik előtt. Dramaturgiailag furcsa darab a Velúrzakó. A cselekmény párhuzamos szálakon bonyolódik s az illusztris tisztviselők is „csak” abban hasonlítanak egymásra, hogy egy húron pendülnek. A játék a színész számára a jó alakítások lehetőségét kínálja. A belső ábrázolás újabb színészi- rendezői feladatot evokál a darabban levő groteszk jelenetek kibontakoztatásához, a személytelen hivatali ügyintézés és a hétköznapi kisemberek konfliktusának a megrajzolásához. Itt ugyanis nem elég, ha a színész csak megteremt egy figurát: kidolgozza viselkedésmódját és eljátssza konfliktusait. Nem elég, hogy jól jellemez a ruha és a smink. Az sem elég, ha a rendező pontosan meghatározza a szereplők viszonylatrendszerét. Nem elég, mert mindebből színjátszás lesz ugyan, de nem lesz olyan élet a színpadon, amely önmagát saját törvényszerűségével képes értelmezni. A színésznek tudnia kell, mi történik a színpadon, főleg amikor tetszése szerint gondolhatja tovább szerepét, és úgy illesztheti bele ábrázolt alakját a rendezői koncepcióba, hogy ezzel játéka minden vonatkozásban egységes lehessen. A gunyorosság, az irónia, az önirónia és a humor mellett vitathatatlan érdeme a bolgár szerzőnek a merész témafelvetés, ami e groteszk műfajban „eljátszva” megbecsülendő lehet még azok számára is, akik inkább börleszket, kabarészerű bohózatot szerettek volna látni ezen a bemutatón. Az előadás nem egységes. Az, hogy a játék több szereplőjét nem érezzük eléggé súlyosnak (mivel a megmutatott tartalmaknak helyi értékük és pillanatnyi érvényességük is van!), az nemcsak az alakok átmeneti helyzete miatt van így. Következik ez abból is, hogy színészeink sokszor „privát” tartalmakat visznek át az előadás valóságába, megbolygatva ezzel a rendezői vonalvezetés alapvető ritmusát. Ezért lesznek azután az így megjelenített tartalmak súlytalanok és Ivan Antonov kanosszajá- rása is elértéktelenedik. Olyan aránytalanságokról van sző, amelyek könnyen korri- gálhatók. Mert végső soron mégiscsak létrejött egy játék, amellyel a közönség mint játékkal tudott azonosulni. Mondom, játékkal, és nem egy előadás művészi for- piában nyújtott igazságával. Platzner Tibor nyilván arra törekedett, hogy ehhez az önironikus vígjátékhoz olyan atmoszférát teremtsen, hogy a szerző mondanivalóját a maga tragikomikus valóságában juttassa kifejezésre. A díszlet egy hatalmas íróasztal: egyszerre vízió és színpadi rekvizitum. A sehová sem nyíló ajtók, folyosók, a folyton helyet cserélő személytelen tisztviselők sok abszurditásra adnak lehetőséget és csak sajnálni lehet, hogy a rosszul bevilágított színpadtér (nyilván a hatásosnak vélt fénysugarak miatt), ahelyett, hogy légkörteremtő, sajátszerű színpadi tényezővé válnék, csak fáraszt és untat. A szereplők közül őszintén tetszett Turner Zsigmond (tisztviselő), a főszerepet alakító Pőthe István (Ivan Antonov) és némi túlzásokat leszámítva Bugár Gáspár (hivatalnok). Boráros Imre (a liftbeszorult) ezúttal is bizonyította, hogy színházunk értékes egyénisége. Szuchy M. Emil Végeredmény: Pozitív töltetű ad acta Hosszú, tömött sorban állunk a HIVATAL ajtaja előtt. A küszöb: határ. A határon túl titok és misztikum lakozik: nyeszlett, kézelős Metternichek, festett körmű, ragyogó Mária Teréziák doktrínás hadserege. Évszázadok múlnak, s a két tábor egyre nő, egyre ádázabb a lövészárok-harc, egyre burjánzóbb a korrupció csodálatos ál
