Irodalmi Szemle, 1982
1982/3 - FIGYELŐ - Szarka László: Visszaemlékezés a kisebbségi múltra
IFHOTSTSILCO) Visszaemlékezés a kisebbségi múltra (Kovács Endre: Korszakváltásj A Magvető Kiadó Tények és tanúk sorozatának jóvoltából havonta gyarapodó kor- társi visszaemlékezések sorában tavaly jelent meg Kovács Endre Korszakváltás című emlékirata, amely a szerző életének két háború közötti, szlovákiai magyar kisebbségben eltelt szakaszát, húsz esztendejét foglalja össze huszonkét fejezetben. Közép-Európának a századforduló táján esedékessé, a világháborút követően pedig elodázhatatlanná vált állami-nemzeti átrendeződése a békekötések esetlegességei és igazságtalanságai nyomán az etnikailag eredendően vegyestelepítettségű térségben csaknem húszmillió embert, köztük tötob mint hárommillió magyart juttatott országhatárokkal megpecsételt kisebbségi sorsba. A magyar társadalmat ért sokkhatás két irányba hatott: a „mindent visz- sza” jegyében fogant és e célért bárkivel társulni hajlandó hivatalos magyarországi politika mellett jelentkeztek a szükségből valós erenyeket Kovácsoló személyek, csoportok, mozgalmak. A szlovákiai magyarság számára a már prágai, brünni, pozsonyi egyetemekről kirajzó „újarcú magyarok” nemzedékében tudatosodott először az egyedüli, tartós eredményeket ígérő feladatvállalás: a közel egymilliónyi csehszlovákiai magyarság helyzetének, önismeretének tisztázása, nemzeti és társadalmi érdekeinek felkarolása, a demokratikus kisebbségi közélet megteremtése. A két háború közötti szlovenszkói magyar közélet — Jócsik Lajos szavaival: iskola a magyarságra — története bővelkedett tanulságokban, nem véletlen hát, hogy e kisebbség legproduktl- vabb — a Sarló mozgalomban szerveződött — nemzedéke gazdag emlékiratirodalomban állít emléket kisebbségi küzdelmeinek. Ezek a visszaemlékezések (Balogh Edgár, Dobossy László, Jócsik Lajos, Peéry Rezső, Szalatnai Rezső munkái) izgalmas krónikáját adják a húszévnyi korszak hősies vállalkozásainak. Kovács Endre emlékirata a téma igencsak szűkös újabb szakirodaimának feketefehér vázlatait kiegészítve a kisebbségi közélet kérdéseinek társadalmi hátterét is megrajzolja, s ezáltal a többször sejtések szintjén megragadt ismereteinket alapvető információkkal gazdagítja. A visszaemlékezés másik fontos újdonsága, hogy a történetírás és a memoárirodalom eszköztárának — kétségkívül olvasmányos munkát eredményező — vegyítésével eddigi ismereteinkhez képest elsősorban a túlzásokból, túllicitálásokból, egyoldalúságokból adódó aránytévesztéseket próbálja korrigálni. Mindezt bevallottan szubjektív szempontok, saját tapasztalatainak, ismereteinek alapján, ami persze néhol megbosszulja magát, mert túlzó egyszerűsítésekhez vezet (pl. a csenszlovák hadsereg közállapotainak személyes élményekre korlátozódó bemutatásában). A pozsonyi külvárosi proletársors közvetett, benső ösztönzése, újságírói és szépírói ambíciók, állandó útkeresés segítették a szerzőt megbecsült tanári állásig ívelő két háború közötti életútján. A Kossuth- díjas történészként közelmúltban nyugdíjba vonult szerző így írhatja meg a korszak történelmét egyszerre alul- s felül- nézetből. Feleleveníti mindazokat az élményeket, amelyek őt kor- és sorstársaihoz hasonlóan állandó munkára ösztönözték: a kisebbségi iskolák diákja előtt szembesülő-lelepleződő sokarcú igazságokat, a csehekkel, szlovákokkal való együttélést, amely az embert állandó önvizsgálatra készteti, a háromnyelvű Pozsony egyszerre pezsgő és kimért széllé-