Irodalmi Szemle, 1982
1982/3 - ÉLŐ MÚLT - Berkó Sándor: Koszorú helyett, Egyedül, Elfecsérelt percek, Szivárvány, Fohász (versek)
hogy csontos kezem ökölbe szoruljon ... Ne légy szomorú, kedvesem, ölelj át gyönge karoddal, míg torkomból forrón lendül a szó; nézd: felhők tornyosulnak, vihar lesz, sziklák lódulnak a mélybe, dübörg a föld, de utána kacagva zavarjuk egymást dombok puha halmán, zöldelő réten, mint két balga gyermek — és a szemünkben színarannyá bomlik a tiszta égen mosolygó szivárvány. Fohász jövő, te színes sejtelem, a fojtogató, átkos élet árnyait űzze messze fényed; sustorogj szét a szívemen! Emberi sorsok s életem ölelkeznek a szívem mélyén; ó, adj erőt s a rút kor éjén lobogj büszkén és fényesen. Tedd forróvá halk énekem, szorítsd ökölbe két kezem, míg dalt szórok e puszta tájra és, mint megváltó, drága hit, szegényemberek arcait a te szent fényed glóriázza!
