Irodalmi Szemle, 1982

1982/3 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: A csehszlovákiai magyar irodalom a Korunkban

ban megjelent Frank-regény (A polgár) fordítása másutt magyar nyelven nem jelent meg. Ebben a kötetben újabb szlovákiai magyar szerzők írásait találjuk: Egri Viktorét, Simándy Pálét, Mihályi Ödönét, Krammer Jenőét, akik később is publikáltak a Korunkban.

Két erdélyi szerző (Gaál Gábor, Szántó György) is Ír a szlovákiai magyar könyvekről, a Fábryéhoz hasonló szellemben. Az előző kötet szerzői közül is megtaláljuk itt Neufeld Béla, Földes Sándor, Szántó Hugó újabb írásait; ezek tartalmát már fent említettük. Az újabb szerzők csak a rövidebb írásokat tartalmazó Kultúrkrónika és a Szemle rovatokban szerepelnek. A később Magyarországra visszaköltözött Simándy Pál (Gombos Ferenc) Losoncról küldött néhány Írást ebbe és az 1929-es évfolyamba. Első cikke, a Szociális kereszténység (291) vallásos, szociális és nemzeti meggyőződésének arról a különös ötvözetéről tanúskodik, amely csaknem valamennyi írására jellemző. Ez a kálvinista és nemzeti messianizmus Győry Dezső költészetére is hatott. De Fábry csak kritikával tudta fogadni a szociális kereszténységet, s mivel Dienes attól félt, hogy az erdélyi református papok lemondják az előfizetést, előbb A Reggelben közölte a Kálvinista anakronizmust; a lap balratolódását is mutatja, hogy 1929-ben már a Korunkban is megjelent. A katolikus keresztényszocialista párt irredentizmusával és antiszemitizmusával ellentétben Simándy messianisztikus ideológiájában haladó elemek is voltak: „az egyházak álkereszténységét” is elítélte, „krisztusi humanizmust" hirdetett. Fábry kritikája azonban marxista szempontból jogos és megokolt. Simándy második cikke hozzászólás Makkai Sándor akkoriban élénk vitát keltett Ady-könyvéhez. A Korunk későbbi főszerkesztőjének a júniusi számban megjelent bírálatával polemizál Makkal védelmében, s végső következtetésként ezt állítja: Makkai Ady-tanulmánya kétségtelenül új állomást jelent az Ady-kultusz történetében. És ezt a tényt a Korunk örömmel és megelégedéssel regisztrálhatja.

Simándy legfigyelemreméltóbb írása a Korunk 1929. évfolyamában jelent meg: A magyar nyavalyák regénye címmel ír esszét Móricz Zsigmond egy évvel azelőtt megjelent Űri murijáról. Szemlélete misztikus és romantikusan népies, de vannak eredeti meglátásai is. A faj (nép) szeretetének hangsúlyozásával hasonlít Makkai papos frázisaira: „talán az első és egyetlen regénye Móricznak, amelyben a haragos és prófétai Írások után végre szerető odaadással érti meg faját, s részvéttel fedezi fel tragédiáját.” (277.) Ugyanebben az évben jelent meg a Korunkban közölt utolsó írása: René Fülöp — Miller: Rasputin, a szent ördög c. könyvének ismertetése. A szakszerű recenzióban feltűnik Simándynak a misztikum iránti hajlama és az összehasonlítás a reformáció egyik vívmányával, a papi nőtlenség eltörlésével.

Egri Viktor, a mai szlovákiai magyar regényírás nagy öregje, szintén az 1927—28-as évfolyamokban szerepel néhány Írásával. Simándyhoz hasonlóan Egri is a polgári humanisták közé tartozott. A Korunkban először H. G. Wells William Clissold világa c. művét ismerteti. A további Egri-recenziókból úgy látszik, hogy az Író elsősorban világ- irodalmi horizontjának kiszélesítésére törekszik. A továbbiakban Sherwood Anderson regényéről ír, s pozitívan értékeli. A következő filmismertetése Pat és Patachon címen jelent meg, s egy dán bohócpár egymást kiegészítő ellentétes alakításáról szól. A következő évfolyamban Filmek a háborúról (52) címmel ír, s ebben már megjelenik az író haladó, antimilitarista szemlélete: „az európai filmrendezőn a sor, hogy feledtesse az amerikai kollégáktól elkövetett kultúrbűnt, és rámutasson a háborúra: az uniformizált, megkötött emberre, a hősi halálnak banális személytelenségére...” (53). Egri utolsó közleménye a lapban az Ojjáéledő romanticizmus c. tanulmány. Többet nem publikált a folyóiratban, mert az Írást Gaál Fábrynak írt levelében Így kifogásolta: „Én már akkor tudtam, hogy ez a cikk, a legenyhébben szólva átírása egy, a Frankfurter Zeitungban megjelent tanulmánynak. Nem szeretném, ha ez mégegyszer előfordulna. Ezenkívül Dienes ismét küldött Egri Viktor cikkeket. Mind a kettő, tudomásom szerint, megjelent a pozsonyi A Reggelben. (Fábry-levelezése 516)”. Egri mentségére meg kell említenünk, hogy a Korunkban való közlés bizonytalan volt és sokáig elhúzódott, ezért Fábrynak és Szalatnainak is vannak olyan Írásai itt, amelyek hazai lapokban előbb megjelentek.

Krammer Jenő, a szlovákiai magyarság legkiválóbb pedagógusa, 1927-től kezdve egyik legodaadóbb munkatársa volt a Korunknak: tucatnyi tanulmánya és könyvismertetése jelent itt meg, főként francia és német könyvekről. így vall a lapról Fábrynak írt leve