Irodalmi Szemle, 1982

1982/1 - Cselényi László: J. J.-montázs avagy Work in Progress

filológia — monológ (férfi); 4. gazdaságtan — elbeszélés (érett); 5. botanika, kémia — narcizmus; 6. vallás — inkubizmus; 7. retorika — enthymemikus; 8. építészet — perisztaltikus; 9. irodalom — dialektikus; 10. mechanika — labirintus; 11. zene — fúga per canonem; 12. politika — gigantizmus; 13. festészet

— tumescentia detumescentia; 14. orvostudomány — embrionális fejlődés; 15. m'ágia — hallucináció; 16. hajózás — elbeszélés (öreg); 17. természettudomány — monológ (női).

4/3/2

Ugyanakkor: Joyce maga a botrány. S nemcsak az Ulysses vagy a Finnegan’s Wake megjelenése utáni időkben, később is, voltaképpen mindmáig az. Szerb Antal a negyvenes évek elején, tehát a Joyce halála körüli időkben írta le Világirodalomtörténetében a nevezetes passzust, mely szerint Joyce „Most már halott; a halottakról vagy jót vagy semmit. Most már talán sohasem szabad bevallani, hogy blöff volt az egész“.

4/3/3

„James Joyce páratlan erejű szelleme a kimondhatóság határáig mindent bevont irodalmi kísérletei hatókörébe — írja Bihajli Merin. — Eleve kétségbe vonta, hogy a hagyományokkal bilincselt irodalom és a korszerű tudat közötti aránytalanság megváltoztathatatlan, s olyan sokszorosan antitetikus kompozíciós és stílus-újításokat vezetett be, amelyek akarva, nem akarva magukban foglalták a kor tudományos fölismeréseit. A már Marx által előrevetített társadalmi átalakulás, a pszichikai mélységek freudi kutatása, a kollektív-tudatalatti fölszabadítása az évszázados lerakódások alól, ahogyan ezt C. G. Jung megfogalmazta, az Einstein és Planck által megnyitott kozmikus távlatok — Joyce művében mindez irodalmi síkon is megvalósul és alkalmazást nyer.“

4/3/4

S Németh László, a különben még a saját poeticájával szembenálló poeticák iránt is fogékony és jószemű ítész (lásd a különben Joyce-plágiummal vádolt Szentkuthy-regény üdvözlését tüstént a Prae megjelenésekor!) jó húsz évvel később megdicséri Szerbet emez ítéletéért s Illés Endre, egy másik jószemű ítész, szintén ekkortájt hasonlítja Joyce-ot egy megkopasztott fához, amelynek ágait az utánzók lecsupaszították, béke tehát immár poraira.

4/4

4/4/1

Ahhoz, hogy az Ulyssesben kifejezhessem egy álomba merülő asszony motyogását, olyan szót kellett találnom a végére, amely a legkevésbé erőszakoltan hat. Megtaláltam a „yes“ szócskát, amelyet már alig ejtünk ki, amelyben maradéktalanul benne van a megadás, az elernyedés nyugalma, a felhagyás minden ellenállással. A Work in Progress-ben lehetőleg még jobb megoldást igyekeztem találni. Ezúttal egy olyan szóra leltem, amely már szinte megfoghatatlan, az angol nyelv legkevésbé hangsúlyozott szava, egy szó, amely már nem is szó, csak egy halk szisszenéssel tör ki a fogak közül, egy lehelet, egy semmi, a „the“ szócska.

4/4/2

Mintha attól Homérosz kisebb lenne, hogy a Béka-egérharctól az Aeneisig any- nyian utánozták, avagy Dante és Goethe, plagizátoraik számos volta miatt, avagy, hogy egy ellenkező példát mondjunk, Shakespeare azért, mert minden