Irodalmi Szemle, 1982
1982/3 - Simkó Tibor: Villon-változatok (versek) - Németh István: Meglátogattam a festőt (vers)
SIMKÖ TIBOR NÉMETH ISTVÁN Villon-vóltozatok A hatódjál évszázada született költő emlékének Négysoros Francia vagyok, he, a franc belé, Párizs köpött ki a világ elé, hogy most csüngő hurokba fűzzön engem, s nyakamon mérje, mennyit nyom a seggem. Epitáfium Itt rohad Villon Franci, ki rogyásig koplalt, mint diák, mégis szerették, mert ciki haver volt, hű penészvirág, nem ajnározta kerti ág, mégse kevés, mit ránk hagyott; csövesek, rüfkék, gráciák, fohászkodjatok egy nagyot! Meglátogattam a festőt: arca beesett, szakálla néma, a falakon áttetsző árnyéka zeng. Egy szimfónia számoszlopai és apja éhhalála közt tántorog, tükrös távcsövében deresedik minden tükörkép, a hold vakító sárga hajfonatai világítanak az ablaka előtt, és ő fest, fest, görcsberándult fákat, egy ruha kék tengerét, a kert minden virágát, és az apját is, aki elvonult önként ebből a világból siratva elveszett szülőföldjét. Fest, fest, és a képein világít a hold, a gyötrelem, a túlvilági rét. Meglátogattam a festőt
