Irodalmi Szemle, 1982
1982/3
Szentpétery Adóm Ä pozsonyi Képzőművészeti Főiskola padjaiból, illetve műtermeiből olyan magyar nemzetiségű képzőművészek indultak világot, életet, valóságot, s nem utolsó sorban közönséget hódítani, mint Bácskái Béla, Nagy József, Andrásy Tibor, Kiss Sándor, Štefunkóné Szabó Erzsébet, Turcsan László festőművészek vagy Nagy János szobrászművész, hogy csupán a legismertebbeket említsem. Az itt tanuló magyar nemzetiségű hallgatók száma manapság sem kevés, s meggyőződésünk, hogy nem végzünk fölösleges munkát, ha néhányukat — akiknek tehetsége nyilvánvaló — bemutatjuk az Irodalmi Szemle olvasóinak. A rozsnyói Szentpétery Ádám, aki jelenleg a Képzőművészeti Főiskola hatodéves, azaz végzős hallgatója, s mindenekelőtt monumentális festészettel foglalkozik, már középiskolás korától (a kassai iparművészeti középiskolán) olyan műveket alkotott, amelyekre érdemes odafigyelnünk, mert szárnyalló, az elcsépeltnek tartott témákat is új tartalmakká szervező fantáziáról, sajátos valóságlátásról, harmóniatel emtő igyekezetről — tehetségről vallanak. A fiatal, most huszonhat éves Szentpétery művészete a főiskolán töltött hat esztendő alatt fokozatosan letisztult, megszabadult a korábbi művein még felfedezhető idegen hatásoktól, s jelentős mértékben egyszerűsödött is: legújabb alkotásai tiszta, szinte áttetsző ábrázolásai azoknak a formáknak, amelyeket Szentpétery az őt [és bennünket) körülvevő valóságból képzőművészetileg megragadhatóaknak és megragadni érdemeseknek tart. Márciusi számunkat Szentpétery Ädám rajzaival illusztráljuk. Varga Erzsébet ■4 Katedrális, tollrajz, 1973 44 Kompozíció II., ceruzarajz, 1975
