Irodalmi Szemle, 1982
1982/2 - KRITIKA - Alabán Ferenc: A múlt, szülőföld és önismeret dokumentuma
nsnaiETnm Alabán Ferenc A MÜLT, SZÜLŐFÖLD ÉS ÖNISMERET DOKUMENTUMA IA Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikonáról) A Lexikon, mely a bratislavai Komenský Egyetem Bölcsészkara Magyar Tanszékének kezdeményezésére született meg, az ismeretterjesztést, a népművelést, konkrétan az „irodalmi honismeretet” szolgálja. Helyet kaptak benne mindazok a figyelmet érdemlő, 1918 előtt élő és alkotó magyar írók és költők, akiknek élete és munkássága részben vagy egészében a mostani Szlovákia (ritkábban Csehország) területéhez, annak valamely helységéhez kapcsolódik. Ebből következően a szerkesztők legfontosabb elve a területi volt, amit viszont a betűrendes lexikonforma mint feldolgozási mód nem tükröz kellőképpen. Ezért fontos része a kötetnek a végén található helységnévmutató, amely lehetővé teszi, hogy az érdeklődő olvasó helységnevek szerint tájékozódva használ 'assa a kézikönyvet. „A cikkekben az írói tevékenység fajtájának, esetleg az életmű jelentőségének rövid megjelölésén túl mellőztük az írók életművének jellemzését és értékelését — ez különben más lexikonokban megtalálható —, s ehelyett konkrétumokra: a területünket érintő életrajzi adatokra, tárgyi és egyéb emlékek (pl. emléknapok) felsorolására szorítkoztunk az író jelentőségéhez, kapcsolatainak gazdagságához mért terjedelemben. A kitűzött célból következően természetes, hogy a szócikkek egy-egy író portréjában azokat a vonásokat hangsúlyozzák, amelyek más lexikonban mellékesek, elhanyagolhatók.” — olvashatjuk az előszó útbaigazító sorait. Ezt a jellemző vonást azért idéztük, hogy hangsúlyozzuk: aki kezébe veszi és használja a Lexikont, feltétlenül el kell olvasnia annak előszavát, mert ennek ismerete nélkül, a feldolgozás elveinek, speciális módjának magyarázata nélkül az esetleges félreértések, tisztázatlanságok elfogult kritikára serkenthetnék a vizsgálódót. A Lexikon ugyanis sajátszerű szlovákiai szempontok alapján tekinti át a régebbi egyetemes magyar irodalmat, s a regionalitás elvétől vezérelve e sajátosság értékelő hangsúlyai nem esnek mindig és feltétlenül a tárgyalt, szerzők legjobb alkotásaira. Az egyes szócikkek végén feltüntetett bibliográfia is tudatosan csak a helyi vonatkozásokat bővebben tárgyaló alapmunkákat tünteti fel. Elolvasva a kötetet [bár a lexikonokat nem szokás elolvasni] felmerült, hogy annak idején a Magyar Irodalmi Lexikon készítésekor a kritikától megriadt szerkesztés óriásira duzzasztotta annak anyagát, ezért a kézikönyv a tervezett két kötet helyett három kötetes lett. Nem előírás a lexikon kötetbéli terjedelme, az viszont alapvető igény, hogy egy lexikon lehetőleg teljességre törekedjék. Ha valamit várhatunk a lexikontól, az — adatainak megbízhatósága mellett — éppen a teljesség. Teljességen pedig a Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona esetében a mostani szlovákiai területen a Csehszlovák Köztársaság megalakulása előtti magyar irodalom részletes életrajzát kell értenünk. S ide beletartozik minden olyan adat, amely a kihatárolt földrajzi területen a magyar alkotók születésére, halálára, iskolai végzettségére, munkásságára, írókkal való kapcsolataira stb. utal. A lexikon nem dicsérő könyv, hanem elsősorban emléke
