Irodalmi Szemle, 1982
1982/2 - LÁTÓHATÁR - Karol Horák: A nyelvtanfolyam (elbeszélés)
Karol Horák A NYELVTANFOLYAM i A zongora — mint mikor ezer zongora egyszerre robban: Dinamit tépi ki melléből a sikolyt, a fény tört billentyűi égre röppennek, szemgolyók menekülnek, az előbb még embert érintő ujjak is vadul eliramodnak, a fülekből árad a sikoly: Merev és hideg! Akár a jégcsap! * A rémület sokkjában, futás közben is a holttesttől rettegve, az utolsó másodpercek hideglelését érezve — el innen! Elhitetem majd magammal, hogy csak elkéstem, igen, csak elkéstem, elaludtam. Futni, rohanni — igen, zavaromat makacs futással álcázni, kitartó igyekezettel a lemaradókat is s az előre futókat is utolérni, vágtatni a dombon felfelé, mindenkit megelőzni, berontani az erdőbe: tisztás — legelő — rét: meglátni őket! Meglátni őket végre . ..! Elvegyülni. Eltűnni a város szeme elől. 2 A továbbképzés érdekében, az üzem belső igényeit, külföldi káderszükségletét — export, import •— és egyéb okokat szem előtt tartva, a vállalat nyelvtanfolyamot szervezett. Az előadók a képzettséghiány, a káderlapok szépséghibái, az üres rovatok, tervlapok, iratszekrényrekeszek miatt morognak: a beosztottak műveltsége hiányos — legalább a lehetőségeket kihasználnák! Tanuljanak legalább nyelveket! Hétfő. Késve, elkésve, a reggeli álomból kiszakítva, futva, utolérni a lemaradókat és előre futókat, vágtatni a dombon felfelé, mindenkit megelőzni: erdő — tisztás — legelő — rét. Hétfő: körülöttem, magasan a hegyek között erdő lélegzik, a fák készek egyre hevesebben nyúlni az ég felé, megkönnyebbülve rázzák le súlyos leveleiket. A szépség súlyától megszabadulva: könnyebbek, az elhatározás terhét magukra véve: nehezebbek. A fold hangulata a lehullt lomb alatt ezidő szerint fordított: a terhe a mag felé, a mélybe, egyre mélyebbre húzza, mélyen átéli őszi fájdalmát, mosolyt erőltet az arcára, vidámnak tűnik, görcsösen vihog, takargatja málló idomai fölötti zavarát, mellében kínosnak érzi az új életet, zavarja, hogy öregségére megint teremni kényszerül, habozik, mérlegel, még egyszer átgondolja, hogy magához ölelje-e, megmentse-e az árva magot. De a hidegben, sötétben könnyebb emberségesnek lenni, megkönyörül a magocskán. A keblére tapadt mag reménykedve érzi, hogy nincs messze a tavasz. Elszunnyad . . . A fehérköpenyes oktató: Tisztelt barátaim! Üdvözlöm önöket üzemi nyelvtanfolyamunkon. Feladatunk: külföldi vonalainkat építő szakkádereink nyelvi kiképzése. Egy idegen nyelvet kezdünk tanulni. Idejüket a leghatékonyabban akarjuk kihasználni. Azt akarjuk, hogy e nyelv alapjait a legrövidebb időn belül elsajátítsák, s a legkülönbözőbb témákról is el tudjanak beszélgetni ezen a nyelven. A mi módszerünk azonban jelentős mértékben átalakítja gondolkodásukat és megszokott életmódjukat. Öt napon keresztül mentesítjük önöket üzemi kötelességeik alól s öt napig magánjellegű gondjaik sem lesznek, maximálisan a nyelv problematikájára koncentrálhatnak. Az üzem minden támogatást megad. Mi csak egyet kérünk önöktől: ez alatt az öt nap alatt ne használják anyanyelvűket, igyekezzenek a tanulmányozott idegen nyelv kifejezéseivel, fordulataival élni. Kíséreljék meg a lehetetlent: éljék bele magukat a beszélni tanuló gyér-
