Irodalmi Szemle, 1982
1982/2 - LÁTÓHATÁR - Vojtech Mihálik: A fiú és a fa, Kuruchalál, Kézenfogva (versek)
Hátha testén gazdag estebéden osztozik a madársereg? De gonosz vagy: beszélj hát, mit láttál? Szörnyű kínom, fájdalmam ne nevesd! Kardot láttam, sötét hollók szárnyát, gyűrűt és füvet, vérverest... Kézenfogva Hát fussunk. Begombolom a kabátot. Messze van tán? Harminc mérföldnyire. Te mit csinálsz majd ott? Hát árkot ások. És én? A földet elteríted-e? Lemegy a nap már. Amott az este kél. Jaj, be szép lehet! A csillagok is ... Hát fussunk. Hallod, susog a fű, a szél. Susog? Nem hallom. Susog akkor is. Te ... én igen félek. Mi riaszt megint? Ötéves vagyok. És én több talán? Hát fussunk. Fogj. S ha ránk lelnek szüléink? Nem tudják, hogy két fiuk holdba száll. Tóth Elemér fordítását
/
