Irodalmi Szemle, 1982
1982/2 - LÁTÓHATÁR - Július Lenko: Vallomás, És telnek a napok (versek)
És telnek a napok A napok telnek... az idő mint füvet, lekaszálja. Az egyik kamilla szagú, bürköt lehel a párja. Az egyik vágtató csikó, könnyel telt zsák a másik s cipeljük egy életen át, egész az elmúlásig. Mint tapsra járó tenyerek, a napok — integetnek a rügyes fáknak és akik reménnyel útra kelnek. A napok — tükrök, arcunkat ott látjuk minden reggel, mesteri képek a napok barna s fehér keretben. És földgolyónknak bele kell férnie mindegyikbe, millióknak, kik boldogok, s kik meg vannak sebezve. 149 Dénes György fordításai
/
