Irodalmi Szemle, 1982
1982/2 - Böszörményi János: Hadak útján — hadak szolgálatában
Böszörményi János HADAK ÜTJÁN - HADAK SZOLGÁLATÁBAN U. KURUC VILÁG MOCSON 1700 tavaszán híre terjedt, hogy Komárom megye gesztesi járásában megjelentek a kurucok. Gyülekeztek a bujdosó szegénylegények, a végvárak elbocsájtott katonái, a szélnek eresztett komáromi vízi hajdúk, és gyülekezett az adó elől menekülő lakosság is. A hír hallatára sokan átkeltek a dunai réveken és a kurucokhoz csatlakoztak. A kormány hiába rendelte el a fegyverek elkobzását, hiába szabott ki súlyos büntetéseket. A bujdosók hírei lázba hozták a vidéket és felkészítették a lakosságot a közelgő eseményekre. A vidéken állomásozó sorkatonaságból is sokan csatlakoztak a kurucokhoz. Zsámbóky százados is átállt a kurucokhoz és Bottyán seregében szolgált. A környéken ismerős Zsámbóky azt a feladatot kapta, hogy élelmezze a kuruc seregeket, gondoskodjék a katonák és a lovak ellátásáról. Károlyi generálishoz írott levelében beszámol hadtáp-tevékenységéről: „Az mint tegnap Exelletiád tapasztalta a víz mivoltát: most ugyan Jóval kisebb. A melly summa szekerek elérkeztek, szerencséssen is általkeltettem; egy kevés pihenésre megálltam a csatai hídon túl, de mindgyárt megindítattam s meghagytam, hogy egész éjjel menjenek... Elindítattam az élést, jó darabot is ment volt már, de az nagy vizekre való nézve meg kellett térniek, tovább a bajcsi templomnál nem mehettek, mert a víz egészlen mindenütt elburította... A környék falvai nagy rémületben vagynak, s el is szaladott némely falu ...” 1705. július 25-én két kuruc gyalogsereg és négy lovascsapat szállásolt Mocson. A kurucok a határban „vidáman” ka- szálgatták lovaiknak a mezőt. Zsámbóky századosnak és katonáinak az átállása a kurucokhoz nem volt szokatlan jelenség. A katonák tömegesen szöikdöstek haza a bajor háborúból. Lipót király rendeletét, hogy a vármegye a szökött katonákat, csavargó szegénylegényeket kerestesse és fogdostassa össze, 1703. aug. 29-én hirdették ki. A király felhívásának alig volt eredménye: csak 88 lovas és 34 gyalogos jött össze. ;Ügy látszik, Zsámbóky magatartása a császári seregben csakhamar feledésbe merült a mo- csiak körében és semmi nyoma nincs, hogy az új hatalmi helyzetben is követelték volna tőle adósságát. Bottyán generális fontos katonai feladatokkal bízta meg Zsámbókyt. Ezredével biztosította a kuruc hadak átkelését a Zsitva és a Garam folyókon, s gondoskodott azok ellátásáról. Több jelentése tanúskodik arról, hogy ő irányította „bizonyos biztos emberö'k” (kémek) tevékenységét a labancok köizött. Különösen szoros kapcsolata volt Bottyán János generálissal, aki a kuruc hadműveletek irányítója volt a vidéken. Zsámbóky a csapatával biztosította a szomszédos karvai sánc megépítését, a faanyag szállítását a Vágról Karváig. Mivel Komáromban labancok voltak, a hídanyag szállítása tengelyen történt; a vidék fogatait vették igénybe a kurucok. Zsámbóky és Bottyán atyafias kapcsolata feltehetően nem a kuruc seregben kezdődött, hiszen korábban mindketten a császári seregben szolgáltak. Bottyán 1685-ben császári lovas főhadnagy volt s előbb Esztergomban, 1687-ben pedig Zsámbékon szolgált. Bottyán 1792-ben ismét Esztergomban szolgált ezredesi rangban, és Zsámbóky is századával ezekben az években a környék falvaiban szállásolt. Amikor Bottyán kapcsolatát a kurucokkal Esztergomban a császáriak leleplezték, letartóztatták őt, és Komáromba akarták szállítani. Nyergesújfalun az éjszakai pihenő alkalmával a zendülő katonák kiszabadították, és a karvai réven át Bátorkeszire szöktették. Bátorkeszin már vártak új vezérükre a császári seregből megszökött katonák. Bottyán hamarosan a kuruc seregek generálisa lett és a fejedelemtől birtokul kapta Madart, Bátorkeszit és több környező falvat.
