Irodalmi Szemle, 1982
1982/2 - Dénes Imre: Az elbeszélő irodalmi szövegek redukálása
Az adaptált szövegek, s természetszerűleg a KT-k is, a műfordítások analógiájaként lehetnek: 1. Interszemiotikus adaptációk, vagyis irodalmi szövegek más jelrendszerekbe való átkódolásai, pl. film, tv, zenei változatok stb. 2. Irodalmak közötti adaptációk, pl. a görög tragédiák magyar nyelvű tartalmai a Színházi Kalauzban, az ún. informatív fordítások (rövidített fordítások) stb. 3. Az egy nemzeti irodalmon belüli adaptációk, pl. régi szövegek modernizálása, az irodalmi nevelés céljaira készült szövegátdolgozások a tankönyvekben stb. A továbbiakban részletesebben a PTi -» PTiK típusú narratív szövegekkel fogunk foglalkozni, pontosabban ezek közül is csak az irodalmak közötti és az egy nemzeti irodalmon belüli KT-kkel. Az interszemiotikus adaptáció kérdésével már többen foglalkoztak,4 azonban sok megválaszolatlan kérdés maradt még a kutatási területen belül is. A KT-re, mint szövegtípusra, érvényesek mindazok az általános megállapítások, amelyeket az adaptált szövegekkel kapcsolatban leírtunk, hiszen a KT az adaptált szövegek egyik altípusa. Elmondhatjuk tehát, hogy egy KT egy eredeti irodalmi műalkotás — redukáló — átkódolásaként jön létre. E szövegek alkotói folyamata motiváltnak tekinthető: szerzőjük egy másodlagos irodalmi kommunikációs rendszer, pl. az irodalmi nevelés rendszere, követelményeit, az e rendszerben érvényes befogadói elvárást szem előtt tartva alkalmazza a KT-t a megfelelő metakommunikációs funkció betöltésére. E szövegek funkciója: 1. Helyettesíteni az eredeti szövegeket, megőrizve — az adott szöveghatárok megszabta lehetőségek maximális kihasználásával — a szövegek közti invariáns jelleget. 2. Utasításokat tartalmazni az eredeti szöveg befogadására — megkönnyítve a befogadónak az eredeti szöveg megértését, rámutatva annak lényeges szerkezeti elemeire. 3. Reklámozni az eredeti szöveget — ha a KT olvasójának „megtetszik” a mű, feltehetőleg elolvassa, megkísérli elolvasni az eredeti műalkotást is. Feltűnően sok hasonlóság mutatkozik a KT-k és a műfordítás között. Elsősorban az invariáns — variáns, ill. az azonos — nem azonos ellentétpárokra érvényes ez a megállapítás, s ezeken belül az átkódolás folyamatában keletkező stílusváltozásra. (Stílus alatt itt — F. Miko stíluselmélete értelmében5 — a téma és a nyelvi kifejezés egységét értjük.) A fordításelmélet segítségünkre lehet e stílusváltozás megítélésében, csakúgy mint a kondenzált szövegek „öregedése”, ill. az eredeti szöveg és a kondenzáció közti kontextusbeli eltérések vizsgálatában. A műfordítás — az eredeti szövegétől eltérő — befogadói folyamata is útmutatóul szolgálhat a kondenzált szövegek befogadói folyamatai elemzésénél. A KT-k szerkezeti felépítésében — az eredeti szövegek szerkezetéhez viszonyítva — három transzformációs művelet dominál: a) elimináció (kihagyás), b) szubsztitúció (behelyettesítés — rendszerint redukáló jellegű) és c) alteráció (a nyelvi kifejezés megváltoztatása — leegyszerűsítése). Az eliminációs (kihagyásos) transzformáció egy előzetes szelekción alapszik: a KT szerzője eldönti — egy bizonyos kritériumhalmazra támaszkodó szöveginterpretáció alapján — hogy mely tematikai, ill. nyelvi egységek lényegesebbek a szöveg invariáns jellege meghatározásánál. Ez előzetes döntés alapján kihagyja, ill. megtartja a szöveg kondenzálásakor az általa kevésbé fontosnak tartott szövegegységeket. Az elimináció érinthet egész fejezeteket, epizódokat, bekezdéseket, mondatokat, ill. kisebb-nagyobb lexikális egységeket. Vannak olyan KT-k, pl. az angliai Macmillan’ s Student Series könyvei, amelyek csak ezt a transzformációt alkalmazzák. Az ilyen kiadók úgy tartják, hogy a kihagyás érinti legkevésbé a szöveg invariáns jellegét. A KT szerzőjének a szövegmagyarázata, ill. megjegyzései gyakran egészítik ki a szövegtípust: így van ez a Szovjetunióban megjelenő KT-kben is. 4. Az interszemiotikus adaptáció kérdéseivel foglalkozott V. Zsdan, W. Orowski, M. Hopfinger és sokan mások. 5. vö. MIKO, F.: A kijejezésrendszer értelmező szótára. Irodalmi Szemle XV. 1972/6, 501—510. o. 6. AMIS, K.: Lucky Jim. Macmillan’s Student Series. London 1967. 7. MIKO, F.: uo. 8. MIKO, F.: uo.
