Irodalmi Szemle, 1982

1982/2 - Cselényi László: A fekete madár (mítosz)

a tenger partjára, olyan szél kerekedett, hogy majd elsodorta őket. Háborgott a Jeges-tenger, örvénylettek a hullámok, dörögtek az úszó jégtáblák s olyan magasra csaptak, mint a kősziklák. Félelmetessé vált az óceán.

— Nem — mondotta a vén Appo — ilyen ítéletidőben nem lehet vadászni.

— Megvárjuk a holnapot — bólintottak a többiek.

4/1

Arcod a Hold felé fordítva a Nap felé fordítva az Összes Istenek felé fordítva Te vagy akihez könyörgünk

4/2

Megérkezett a fiókák anyja s látja, hogy a kicsinyei sírnak.

— Mi történt? Ki bántott benneteket? — tudakolta tőlük.

— A holló ellopta tőlünk az éneket — válaszoltak azok könnyek között.

| — Jaj, jaj, jaj, jaj — siránkozott a jégmadár. — És merre szállt az a holló?

— Amarra, a tenger fölött álló sziklák irányába.

— Ne sírjatok, fiacskáim — vigasztalta őket az anyjuk — Elmegyek az Ijjas Ember után, az majd segít rajtunk.

4/3

Nap magasztos király Ningala fia

az ég és a föld határait megvilágítod

az országok törvényeit kiszabod

Nap magasztos király

legünnepeltebb az istenek között

Szilárd a te hatalmad

igazságos felügyelő vagy

valamennyi sötét ország anyja és apja vagy

4/4/1

S midőn a vadászok másnap fölébredtek, tűzött a nap s a szél alig moccant. Megörültek a vadászok s igyekeztek a tengerre. Ám alig hogy eloldották csónakjaikat, a szél ismét fölerősödött, örvénylettek a hullámok, zúgtak és dörögtek a jégtáblák. A vadászoknak újfent csak vissza kellett térniök. Elmélkedtek, tanakodtak, hogy vajon mi történt, miért támadt föl a zord szél, ám a titok titok maradt. Elmélkedtek, tanakodtak s egyszer csak így szólott a vén Appo:

— Régóta élek már ezen a világon, de ehhez hasonlót még nem tapasztaltam. Nézzétek csak, amott a fekete felhő a hegy fölött, valósággal, mint egy szárnyait széttárt nagy madár.

4/4/2

Arrafelé néztek a vadászok s fölszisszentek meglepetésükben. A felhő nem felhő, madárra hasonlít. Bizony éppen olyan, mint egy madár. Ha-