Irodalmi Szemle, 1982
1982/2 - Egri Viktor: Légy fény és kenyéri (részlet)
EGRI VIKTOR Légy fény és kenyér! (részlet) Az oroszokkal barátkozó Vojtech úr számomra is „bumáskát” szerzett és egy nap mind a ketten felkapaszkodhattunk egy Pestre Induló tehergépkocsira. Néhány orosz katona társaságában a Dunántúlon át elkerekeztünk Pestre; ezt az utat többször is megtettük. A Báthory utca tizes számú háza, ahol Józsi fivérem családjával a Dohány utcai gettóba való átköltöztetése előtt lakott, a felszabadulás napján a tűz martaléka lett, teljesen kiégett, csak a puszta falak maradtak meg. Százezreket érő könyvtára — századbeli első német kiadványok — elégett és odavesztek Mednyánszky értékes festményei. A sokat próbálgató és sokféle vállalkozásba belekóstolgató Dani fivérem egy festő barátjával együtt megvásárolta Mednyánszky bécsi hagyatékát; ebből válogatta ki Józsi a legértékesebbeket. Odaveszett Gulácsynak vagy egy tucat kis képe is. A Dante Firenzében címűre ma is élénken emlékszem. Ugyanígy odalettek Józsi fivérem nálunk többször is megfordult szobrászismerősének apró szobrai is. A Losoncról, felesége szülőhelyéről, Sárvárra, majd onnan Szombathelyre költöző Leó fivéremnek is értékes képgyűjteménye volt. A Szepességben született Katona Nándornak legalább egy tucat tátrai festményét vette meg magától a művésztől, igen jutányosán. Feleségétől csaknem tizenöt esztendei házasság után elvált, és két fiával a deportáltak tragikus sorsára jutott. Az elvált asszonyt nem hurcolták el; a háború után, egy könyvhét megnyitási ünnepségei alkalmából jártam Szombathelyen, de semmi kedvem nem volt „nyomozásba” kezdeni. Ha fivérem két fiával elveszett, a hagyatéka, megmaradt vagyona nem érdekelt. Rózsi sógornőm, Józsi bátyám hitvese, egy németországi koncentrációs táborban lelte halálát. Ügy értesültem, hogy tífuszban halt meg, de néhány esztendővel ezelőtt a pesti Csehszlovák Kultúrában rendezett kiállításon egy asszony megszólított és egy apró, az időtől elkoptatott fotót mutatott. A képecskén az asszony mellett ott állt a sógornőm. — Nem tífuszban halt meg — mondta az asszony. — A tábor melletti folyó vizébe öltők. Engem csak a véletlen szerencse mentett meg a hasonló sorstól. Bobbynak becézett Róbert nevű fiát Szerbiába, a Láger Heidenauba hurcolták, ahol Radnóti Miklós írta Eclogáit. A fogolytábor evakuálása után alighanem abban a halálmenetben pusztult el, amelynek Abdán Radnóti lett az áldozata. Józsi fivéremről sikerült annyit megtudnom, hogy barátai át akarták szöktetni a Tiszán, hogy a már felszabadított területre kerüljön, de ő naivul azt hangoztatta, hogy mint orvosnak nem eshet baja. Az életével fizetett rá jóhiszeműségére, sorstársaival együtt útnak indították Németország felé; Komáromig követni tudtam életútját, a kazamatákban még gyógyíthatta a betegeket, aztán elmosódik sorsának további fordulása. Alighanem kidőlt a menetben, az emberszállítmányt hajtó SS-pribékek nem sokat teketóriáztak, egy-két golyóval elintézték, mint a többieket, akik nem bírták a gyalogolást. Az első világháborúban hat fivéremmel a háború molochját szolgáltuk és valamennyien életben maradtunk. A második elpusztította valamennyit, csak Dani fivérem erdélyi származású „árja” felesége és két lánya maradt életben. Azóta négy évtized múlt el, az akkor ütött sebek behegedtek, de az emlékek még élnek, gyakran feltámadnak és — bármely különösen hangzik — írásra serkentenek. Amint a külfölddel megindult a postaforgalom, a harmincnyolc tavaszán Palesztinába emigrált apósomtól hírt kaptunk Haifából, ahol egy ideig a korábban kivándorolt Józsi
