Irodalmi Szemle, 1982
1982/10 - FIGYELŐ - Varga Erzsébet: A béke kultúrája vagy a napalm „kultúrája”?
kívül nincs más lényeg vagy lét, s így pontosan egyezik ... Isten lényegével.” Ha az előbbi gondolatmenet nem lett volna eléggé világos, az 1658—60-ból való (tehát a bölcselő huszonhat—huszonnyolc esztendős korában keletkezett) Rövid tanulmány Istenről, az emberről és boldogságról Függeléke 4. tételének Következtetett tétele mindennél világosabban beszél. Ezért izgalmas s eleven olvasmány Spinoza Ifjúkori műveinek gyűjteménye (hasonlóképpen az ugyancsak mostanában újra megjelent Politikai tanulmány és Le- velezés-hez), mert csirájukban és fejlődésükben követhetjük nyomon az itt lelhető írásokban és levelekben, lépésről-lé- pésre szinte, az Etikában és a Teológiaipolitikai tanulmányban végső formában kifejtett Spinozái gondolatokat. E gyűjtemény egyébként a Rövid tanulmányon kívül tartalmazza a még ennél is korábbi, 1652-ből (tehát a filozófus húszéves korából) való Tanulmány az értelem megjavításáról és az útról, amelyen az értelem legjobban vezethető a dolgok igaz megismeréséhez című írást, valamint Descartes-nak A filozófia elvei geometriai módon bizonyítva című munkájához írott, 1663-ból származó Kommentárokat. Ez utóbbihoz hosszú függeléket csatolt Spinoza Metafizikai gondolatok címen, s ebben további fejlődésükben kísérhetjük nyomon a filozófus gondolatait. Befejezésül íme néhány árulkodó cím: „Első rész. Azoknak a legfőbb kérdéseknek rövid magyarázata, amelyek általában a metafizika általános részében fordulnak elő a létezőről és affekcióiról. — Második rész, mely rövid magyarázatát adja azoknak a főbb tanoknak, amelyeket a metafizika különös részében Istenre (vagyis a Természetre — Cs. L.) és attribútumaira s az emberi szellemre vonatkozóan tárgyalunk.” Cselényi László A béke kultúrája vagy a napalm „kultúrája”? A közelmúltban Mexikóban került sor az UNESCO-nak a kulturális politikáról rendezett világkonferenciájára, amelyen 129 ország és mintegy 100 nemzetközi szervezet képviselői vettek részt. A „Lityeratur- naja gazeta” tudósítója, V. Zsukova a szovjet küldöttség vezetőjét, a Szovjetunió kulturális miniszterének első helyettesét, az irodalomtudósként nálunk is ismert Jurij Jakovlevics Barabas professzort kérte meg, hogy összegezze a konferencia tapasztalatait. A Barabassal készített interjú — amelyre kétségtelenül nekünk is érdemes odafigyelnünk, hiszen egyetemes, világméretű problémákat érint — A béke kultúrája vagy a napalm „kultúrája”? címmel jelent meg a „Lityeraturnaja gazeta” október 13-i számában. A kulturális politikával foglalkozó világkonferencia megrendezése a szocialista kultúrák szempontjából önmagában is jelentős esemény, hiszen egy ilyen témájú konferencia összehívásának a puszta ténye is megdönti a nyugati ideológusok által nem ritkán hangoztatott tézist, miszerint a kultúra fejlődése teljesen független a társadalmi-politikai folyamatoktól s a művészet a saját immanens törvényeinek megfelelően létezik. Jurij Barabas örvendetes eseményként említi, hogy a jelenlegi kultúra kiemelkedő képviselőinek, a mexikói konferencia résztvevőinek többsége nem próbálta magát elhatárolni a jelen társadalmi-politikai problémáitól, hogy a kulturális fejlődés kérdéseit vizsgálva arra is kitértek, kit szolgál, mit védelmez és mi ellen lép fel a kultúra. A következő mondatokat pedig érdemes szó szerint idéznünk: „Arról, hogy a kultúra és a háború egymással összeegyeztethetetlen fogalmak, a találkozó minden résztvevője beszélt. A békevágy, a kultúra képviselőinek az új háború elhárításáért
