Irodalmi Szemle, 1982

1982/10 - Fónod Zoltán: A toll felelőssége

kiáltania, hogy: „Csak akkor születtek nagy dolgok, / Ha bátrak voltak, akik mertek ..

Lukács György mutatott rá arra, hogy a századvégi divatos szellemi irányok kétértelműsége hazai talajon is jelentkezett. Lázadtak a kor írói, de csak egy bizonyos korláton belül. A gazdasági és a társadalmi kérdéseket nem volt szabad érinteniük. Szinte törvényszerű, hogy Ady 1899-ben megjelent Versek című első kötete is a „bűvös” körön belül maradt. Ritka ebben a kötetben az olyan hang, mely az igazságot, a harcot fogalmazná meg, talán az egyetlen, Petőfi ditirambusait idéző Álmodom című költemény kivételével. Szilaj, merész, fájó, mégis édes álmában „kimondhatatlan büszkeséggel” várja a harcot egy világ ellen.

... S álmodom néha A legmerészebb, legszebb álmot Dalaim egy világ fülébe zengnek S hangoztatják a megváltásnak Szent, égi szózatát Egy megtévedt nagy világ előtt

Ezt a harcot később a „holnaposokkal” együtt vívja. „Dicső és tökéletes lesz az ember, akit én oly nagyon imádok s akibe én oly nagyon hiszek — írja 1902-ben, nagyváradi újságíró korában — az Életnek a legnagyobbja az, aki az embert imádva és az ember mindenható rendelésében híve, viszi akcióba legparányibb erejét is. Hisz oly szép az élet.” S úgy kezdődik az ő „szent különélete”, hogy még a vezetésével megalakult alkalmi irodalmi csoportosulás (és a megjelenő antológiák is) a Holnapot idézik, követelik. A tespedő magyar lírát megújító vállalkozás joggal tekinthető olyan határkőnek, mely a kor egyik nagy vállalkozása, a Nyugat című folyóirat megindulásához vezetett. Nem véletlen, hogy a hivatalos irodalom irányítói a Holnap megszűnése után a Nyugat és Ady ellen irányítják a támadások össztüzét.

A Nyugat egyébként olyan időszakban indult, amikor Ady már szinte lap nélkül maradt. Bár az előkészületek idején Párizsban tartózkodott, a folyóirat alapítói nyilvánvalóan elsősorban rá gondoltak, amikor a hivatalos irodalompolitika ellenében új folyóiratot indítottak.

Jellemző, hogy maga Móricz Zsigmond is vegyes érzelmekkel gondol vissza a millenniumi légkörtől fuldokló, tespedő századforduló világára. „Nem volt semmi, de semmi célkitűzés a magyar irodalom kö'Ztudatában, nem volt benne az, hogy szabad valamit keresni...” S hogy végül ezt a valamit Adynak is, Móricznak is és kortársaiknak kellett megtalálniuk, abban a későbbi évek eseményei játszottak szerepet.

Ady első „új versei” 1906 után, valamint az induló „titánok”, Babits Mihály, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Kaffka Margit, a prózairodalomban pedig Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula és mások jelentették a szellem megújulását, az új irodalmi korszak kezdetét. Ady nemcsak saját nevében írta 1907-ben: „Hiszem és vallom, hogy a forradalmi megújulás kikerülhetetlen Magyarországon. Itt van már a csodálatos, áldott vihar az ő hírnökeivel, szent sirályaival. Társadalomban, politikában még csak a nyugtalanság sikoltoz. De irodalomban, művészetben, tudományban már itt van a villámtüzes bizonyosság.”.

A haladás, a demokrácia, és a kultúra érdekében vívott küzdelméről egy évvel később így vallott: „Örülök, hogy én írhatom meg véletlenül legelőször, de mindenesetre leg- nyiltabban, hogy ez az egész új, mai irodalmi kalamajka sohase lett volna meg a szocializmus magyar felnövekedése nélkül...”

Ezzel a kalamajkával (beleeértve a holnaposok elleni hajszát is) indult az a mozgalom, mely 1908-ra életre hívta a maga irodalmi fórumát, a Nyugatot. A folyóirat szellemi elődei között 'kell említenünk Kiss József lapját, A Hét című folyóiratot, az Üj Magyar Szemlét, vagy a rövid életű Szerdát, s Osvát Figyelőjét, vagy a Jövendőt. Nem véletlen , hogy a lap alapítói, majd szerkesztői (Ignotus, Fenyő Miksa és Osvát Ernő) korábban már együtt dolgoztak, s az sem véletlen, hogy a folyóirat „a Figyelő új folyamának” mondja magát. Fenyő barátságán keresztül csatlakozott a Nyugat alapítóihoz Hatvany Lajos is, aki azonnal felkarolta a kezdeményezést.

Harc a „fantomok legfantomabbjáért”, az igazságért, ez volt a korabeli haladó sajtó