Irodalmi Szemle, 1981
1981/10 - Vajda Géza: Bartók Béla és Pozsony (tanulmány)
zsonyi közönség és kritika csak Bartók zongoraművészetét értékeli. Mint zeneszerzőt többnyire még elutasítják. 1913 karácsonyán a Pressburger Zeitung mellékleteként [az újság 150 éves jubileuma alkalmából) hasonmás kiadásban jelenik meg a pozsonyiaknak ajánlott Dance orientale. Bartók az első világháború utáni megváltozott körülmények ellenére is gyakran megfordul városunkban. Egyrészt édesanyját látogatja, másrészt hangversenyezik. Igaz, hogy közben 1906-tól 14 évre megszakad pozsonyi fellépés-sorozata, aminek fő okát az akkor már folytatott intenzív etnomuzikológiai tevékenységben, s a háborús évek következményeiben kell látnunk. Épp ezért rendkívüli érdeklődés előzte meg Bartók 1920. április 16-i, csak saját szerzeményekből összeállított hangversenyét. Idézzük fel a koncert hangulatát a Pressburger Zeitung április 18-i számának segítségével: „Az utóbbi napok zsúfoltsága ellenére, amikor egyik hangversenyt követte a másik, Bartók szerzői estje specifikus volta miatt nagy látogatottságnak örvendett. Bartók Béla már több éve nem játszott itt. Közben világhírű művésszé küzdötte fel magát. Nem tartozik azonban azon művészek közé, akik a nagyközönség számára írnak. Olyan úton halad, melyen nem mindenkinek adatott meg őt követni. De ő csak küldetésére, s nem a közönség zajos ünneplésére gondol. Ma már egyvonalba állíthatjuk — jelentőségét tekintve — az orosz Stravinskyval és a Bécsben működő Schönberggel. Bartók azonban megelőzi őket azzal, hogy az inspiráció friss és kiapadhatatlan forrását lelte föl a népdalban... A művész tagadhatatlanul nagy sikert aratott. S azokat, akik tanácstalanul álltak az elhangzott újdonságok felett, végülis magával ragadta a többség lelkesedése”. E kritika is bizonyítja, hogy az elutasítás után Pozsony közönsége eljutott a megérteni akarás stádiumába. Egyébként a hangversenyen a Zongoraszonáta, magyar népdalok, részletek a Gyermekeknek ciklusból és a Rapszódia kétzongorás változata hangzott el. Az utóbbi mű második zongoraszólamát Albrecht Sándor játszotta. Bartók pozsonyi fellépései nagy eseményei volta a város zenei életének. 1925. szeptember 25-én a Filharmóniai Társaság Komor Vilmos vezényletével a Rapszódia zongorára és zenekarra op. 1. művét adja elő. A zongoraszólót ismét a szerző játssza. Bartók közreműködött a Toldy-kör férfikarának 1926. november 21-i matinéján. A hangverseny műsorán Bartók- és Kodály-szerzemények szerepeltek. A kórust Németh István László vezényelte. Bartók 4 Kodály-művet játszott, saját szerzeményei közül a Burleszkeket és a Néniát adta elő. A korabeli pozsonyi újságok zenei cikkei fontos alapkövét képezik a Bartók-dokumentációnak. Több itteni hangversenyének műsorát és időpontját ezek segítségével sikerült megállapítani vagy egyeztetni. A magyar nyelvű sajtó emellett behatóan foglalkozik az új magyar zene elemzésével és népszerűsítésével: tanulmányok jelennek meg Molnár Antal, Mezei Gábor, dr. Baumann Gyula és mások tollából. Az Uránia Tudományos Egyesületben Albrecht és Németh előadásokat tart Bartókról. A Toldy-kör pedig már 1922-ben rendezett Bartók-előadást. Az előadó Stampfel Hugó volt. Itt említjük meg, hogy Bartók maga is előadott A paraszt- zene hatásáról az újabb műzenére címmel. Az előadásra 1931. március 4-én, a Prímáspalota Tükörtermében került sor. A Bartók-kultusz növekedésében azonban döntő szerepük az előadóművészeknek volt, akik egyre gyakrabban tűzték műsorukra a szerző műveit. Ezek közé tartozik Rajter Lajos, Sendlein János, Magyar Ilonka, Groerné Szép Ilonka, Albrecht Sándor, Czlczka Angéla, John Elemér, Bacsák Erzsébet, Simon Herta, Berényi Margit, Actardjieff Paula, Beznák Margit, Hermann Lula és mások. Pozsonyban működtek továbbá Bartók diákjai: Németh István, Albrecht Sándor, Magyar Ilonka és Szép Ilonka. Büszkék lehetünk az 1931-ben megalakított Bartók Béla Dalegyesületre, amely tulajdonképpen a Toldy-kör férfikarának névváltoztatásával keletkezett, s az első Bartók nevét viselő testületté lépett elő. Az új név egyben új programot is jelentett: a modern magyar zene ápolását. Azt, hogy Bartók milyen szoros kapcsolatban állt a kórussal és milyen nagyra értékelte a pozsonyi dalosok tevékenységét, mi sem mutathatja jobban, mint közreműködései a kórus hangversenyein. Előadóművészi, zeneszerzői, tudományos és pedagógiai elfoglaltsága ellenére talált időt arra, hogy részt vegyen a Bartók Béla Dalegyesület pozsonyi, bécsi és budapesti fellépésein, mindenütt hatalmas sikert aratva, s részben tanúságot téve a kisebbségi magyar zenekultúra létjogosultságáról. Bartók utolsó pozsonyi szereplősére a BBD 1932. január 27-i hangversenyén került sor, melyen Purcell-, Kodály- és saját szerzeményeket játszott.
