Irodalmi Szemle, 1981
1981/10 - Rácz Olivér: A lótuszevők szigetén (elbeszélés)
A LÖTUSZEVÖK SZIGETÉN Amikor kilépett a mulatóból, nyomasztó rosszkedvét nyomasztó magány érzete váltotta fel. A magány voltaképpen már a mulatóban a lelkére telepedett; Dzserbát, a lótuszevők fehér szigetét, az őszi, jeges szelek idején nem látogatták a turisták, s a mulató is kongott az ürességtől. Az egyik távolabbi asztalnál két fiatal amerikai vacsorázott; kuszkuszt ettek, a tunéziaiak párolt kölesből készült, pompás, ízletes nemzeti eledelét, töltött tintahallal. A két amerikai csinos volt, fiatal, szőke és jól fésült, egyforma, színes hawai inget viseltek, egyformán beszéltek és egyformán viselkedtek. Gátlástalanul és hangosan. Minden szavuk áthallatszott az éttermen. Az egyik időnkint piros tunéziai fezt kapott fel a mellette álló székről, a másik fiatalember fejébe nyomta, és harsányan hahotázott. A másik ilyenkor a feje bőrét mozgatta, nagyon tehetségesen, egészen addig, amíg a fez az orrára csúszott. Ekkor előre buktatta a fejét, a tányérja felett kapta el a fezt, a mutatóujján megpörgette a levegőben és ügyesen a székre pottyantotta. öt perc múlva elölről kezdték. A férfi, aki nem tudta, mihez kezdjen az elárvult estéjével, irigykedve figyelte őket. — Vacsora után hova megyünk? — kérdezte a fiatalabbik, a fez tulajdonosa. — Vacsora után hova megyünk? — adta vissza a kérdést az idősebbik. — Kimegyünk a szélbe, és szerzünk egy arab bulát. — Helyes. Kimegyünk a szélbe, és felcsípsz nekem egy arab bulát. — Kimegyünk a szélbe, és felcsípünk két arab bulát. Gondolod, hogy a szél ide fúj nekünk két arab bulát? — Feltétlenül. A tunéziai szél arra való, hogy arab bulákat repítsen az ölünkbe. Odüsszeusznak is arab bulákat repített a szél az ölébe. Tudod, ki volt Odüsszeusz? — Hogyne. Egy arab strici, a Medinából, aki azért jött a lótuszevők szigetére, hogy arab bulákat futtasson. Négy — nem: öt istállója volt arab bulákból. — Hülye vagy? A ti iskolátokban nem tanítottak klasszikus görög történelmet? — A mi iskolánkban klasszikus marhaságokat tanítottak. Meg hasznos tudnivalókat. Nem görögöt. — Görögöt nem? — Sem görögöt, sem törököt. Hasznos dolgokra oktatgattak. Nálunk, Délen, csupa hasznos dolgokra okítanak az iskolák. — Például mire? — Például sok mindenre. — Például arra, hogyan kell Dzserba szigetén arab bulákat keríteni? — Például arra is — mondta a fez tulajdonosa, és nyújtott karral, diadalmasan az ajtóra mutatott. — Oda nézz! — kiáltotta, és harsogva felnyerített, mert a konyha felőli ajtón akkor lépett be az arab hastáncosnő. — Azannyát — nyugtázta a másik elismerően. — Nagy vagy. Oké. Nagy vagy. De ez csak egy arab bula. Két arab bulára van szükségünk. Nekem egy — neked egy. — Ahol egy van, ott kettő is akad. — A zannyát — mondta az idősebbik —, úgy látom, a ti iskolátok csakugyan hasznos iskola volt. És az is ilyen csinibaba lesz? — Még sokkal csinibb. Egyébként jó, hogy mondod: a legokosabb lesz, ha már most megegyezünk. Nem akarok utólagos zűröket. Rácz Olivér
