Irodalmi Szemle, 1981

1981/9 - Duba Gyula: Örvénylő idő III.

ÖRVÉNYLŐ IDŐ III.

Atya komor szigorúságot érzett a hangjában, mintha a nyomozó komolyan gyanúsítaná valamivel, de egyelőre nem szól róla, ravaszul kerülgeti a fő témát, talán azért, hogy egy váratlan, egyenes kérdéssel rajtaüthessen. Atya nem tudta, mivel gyanúsítják, a bizonytalanság érzete nyugtalansággal töltötte el. Kezdetben nem akart törődni a kellemetlen érzéssel, szabadulni szeretett volna tőle, de nem sikerült.

Milyen rejtély szövődik Tatranský körül, melyben ö is szerepel?

Először egy népgyűlésen találkozott vele, ahol Tatranský a nemzetközi helyzetről, a kultúra feladatairól, a fasizmus veszélyéről és a nemzeti és faji eszmék végzetes kizárólagosságáról beszélt. Emlékezetében újra látta őt. Tatranský szenvedélyesen gesztikulálva beszélt, haja a szemébe hullt, szürke szeme lázasan égett, mélyen átélte annak igazát, amit elmondott. Előadását munkások és kisiparosak hallgatták, és megtapsolták. Atya még nem tudta, hogy nemsokára a polgárháborúba indul. Harminchat nyarán olvasott az újságokban arról, hogy Franco nemzeti egységei megtámadták a köztársaság haderőit, és külföldi támogatással vérbe fojtják a népuralmat. Akkor egyszerre eszébe jutott, amit Tatranský a fasizmus térnyeréséről mondott. Döntésében biztosan befolyásolta, hogy akkor hitt az írónak. Igen, Tatranskýnak része volt abban,, hogy Atya egyszerre nyugtalan lett, alig várta, hogy befejeződjön az aratás, és elcsépeljék a gabonát. Aztán már nem volt maradása a faluban. Ősz elején szinte napok alatt határozott. Összeköttetéseket keresett az önkénteseket toborzó szervekkel, még leszüretelte a szőlőt, ivott az újborból, s egy nap eltűnt a faluból. Karácsonykor már üres volt a helye a templomban. Anyjának könnybe lábadt a szeme, amikor a pap azért imádkozott, hogy a távollevőket is békességben tartsa meg a Teremtő. Atya akkor már Franciaországban várta, hogy átvigyék a határon. Tavasszal egy spanyol város laktanyájában kiképezték tüzérnek ... Más volt ő még akkor, nem sokat gondolkodott a tettein, hanem cselekedett, ahogy az érzései parancsolták. A nyomozó kérdése és a válaszadás közt eltelt rövid, súlyos csendben olyan kérdések törtek fel benne, melyek nem tartoztak a válaszához, hanem reá magára vonatkoztak. Egyéniségét és az életét érintették. Miért érez mindig másképp, mint a többiek? Kis Mihálynál és Koná- reknál is kizárólagosabban hisz, keményfejűen, mint a megszállottak. Milyen erők vannak a bensőjében, melyek elválasztják másoktól, és magányossá teszik? Amikor gyors elhatározással elindult nagy útjára, akkor is egyedül érezte magát. A többiek is úgy gondolkoztak, mint ő, mégis itthon maradtak. De ezzel a három emberrel most miért áll szemben, újra egyedül, majdnem ellenségesen? Hogyan hathatott rá akkor Tatranský olyan meghatározó erővel?

A kínzó kérdések ragadozók módjára támadták, de nem tudott rájuk válaszolni, tehetetlensége miatt keserű lett a szája íze. El akarta kergetni a kételyeit, hogy a nyomozó kérdésére összpontosíthassa figyelmét; mit is kérdezett? Mikor találkoztam utoljára Tatranskýval?

Nem tudta, hogy a nyomozó azt szerette volna, ha a közelmúltban találkoztak volna. Nemrégen, de mindenképpen az ötvenes években. A nyomozónak olyan titkos céljai voltak Atyával, amelyekről senki másnak nem beszélt.

— Város közelében voltak a tüzelőállásaink. Nyugodtabb napokon bementünk vásárolni és ismerősöket keresni a városba. Egyszer én is bementem, nézegettem az iítcákat,. a házakat. Mások, mint mifelénk. Sok katona járt az utcákon, tartalékban Voltak, plDuba Gyula