Irodalmi Szemle, 1981

1981/9 - Tőzsér Árpád: Történet Mittel úrról, a gombáról és a magánvalóról; Mittel úr feltalálja a vers nélküli verset (versek)

TŐZSÉR ÁRPÁD

Történet Mittel úrról, a gombáról és a magánvalóról

Mittel úr akkoriban a bazini elmegyógyintézet lakója volt, de aki látta, joggal hihette, hogy nem a fejével van baj, mert nem a feje, hanem a keze volt begipszelve.

Ottléte harmadik napján ugyanis az ápolók kivezényelték őket almaszüretre, s valami furcsa nosztalgiától hajtva Mittel úr is csúcsáig mászott egy asztrakáni piros almafának. Öt perc múlva pedig törött csuklókkal feküdt a salétromsárga levelek közt a földön. Egy elvonókúrás s két súlyos depresszióban szenvedő ápolt addig rázták Mittel úr asztrakáni piros fáját, míg az asztrakáni piros almákkal együtt ő is a földre nem pottyant.

Valami szerencsétlen véletlen folytán

mindkét csuklója eltört, s az orvos azzal biztatta,

hogy három hónapig viseli majd a kezén a fehér páncélt.

Nem sokkal ezután történt, hogy Vojtek nevű ápolt

hősünket gombázni hívta a közeli Kis-Kárpátok

tölgyeseibe, s mivel a gombát állítólag

(s pán Vojtek állítása szerint)

hajnalban a legjobb szedni, jó korán elindultak.

Járták az őszi erdőt, taposták a nyálkás harasztot.

Ha Mittel úr gombát talált, szólt pán Vojteknek, aki aztán az erdő barna bőréből tyúkszemként előtüremlő kucsmagombákat s a sárga strandernyőkre emlékeztető rikító fülőkéket felvette s Mittel úr kosarába helyezte.

Mittel úr ugyanis nem tudta használni egyik kezét sem, s így — akár a középkor realista bölcselői a reáliákat — nem közelíthette meg kutatásának tárgyát, a gombát.

A név (mit fejében hordottj s a tárgy (mit kosarában) nem találkozhatott a jótékony megismerésben.

Járták az erdőt szoros egymásra utaltságban,

Mittel úr és pán Vojtek. De talán mondanunk sem kell, hogy Mittel úr nem volt szenvedélyes gombász.

A sápatag pereszkéknél jobban érdekelte maga pán Vojtek.