Irodalmi Szemle, 1981

1981/9 - Duba Gyula: A múlt üzen

De nemcsak ennyi lenne a haszon! Vizsgálódásaink közben rádöbbennénk, hogy nemzetiségi irodalmunk három évtizede Immár olyan történelmi korszakként mutatkozik előttünk, amelynek Időtálló tapasztalatai és analóg helyzetei vannak; számos múltbeli problémánk tanulsága mára érik felismeréssé és több mai dilemmánkat egyszer valamikor már megoldottuk. Régen elhangzottak szavak és leíródtak vagy ki lettek mondva gondolatok, melyek ma is érvényesek, immár időtlenül is helytállóak, és vannak új „értékeink”, amelyek csupán tükörképei már volt dolgoknak, újdonságuktól fényes, szép, színes reprodukciók, összegezve az elmondottakat: bizonyára gazdagabbak vagyunk, mint tudnánk róla, s egyben szegényebbek, mint néha hisszük, mert a régi dolgainkról keveset tudunk. Az egyénben — szerzőben — természetszerűleg még élhetnek — élnek — mai tudata előzményei, műve lépcsőfokainak rendje, de az irodalomközösség napi gyakorlata nem visszahangozza a múlt felénk sugárzó üzenetét. Pedig irodalom- történetünk él és várja, hogy figyelmünk feléje forduljon, hogy így hathasson ránk, megújítsa valóságlátásunkat és új felismerésekre késztessen.

Élő múlt rovatunkra új feladat vár: feleleveníteni és minősíteni azokat a közös szellemi fegyvertényeinket és egyéni teljesítményeket, amelyek a maguk idejében a közfigyelem gyújtópontjába kerülve sugározták elénk a fényt.