Irodalmi Szemle, 1981

1981/1 - NAPLÓ - Koncsol László: Nagy László fényképkiállítása elé

szeretet® és bölcs mesélőkedv árad felénk ebből és nemcsak ebből a képsorból.

Mesélőkedvének gyümölcse az a sok csoportkép, amit elénk állít. Közösségeket látunk rajtuk, kicsinyek és nagyok különböző célú szövetségeit, erők, tevékenységek, törekvések, irányok sokaságát, illetve anyagokét, amelyekben a felsorolt dolgok megnyilatkoznak. Azt hiszem, nem érdektelen, hanem nagyon is a Nagy László-i világszemlélet lényegére utal az az észrevételünk, hogy fotóin a legtöbb mozgás valamiképpen fölfele igyekszik vagy nyílként előre mutat. Ha jól sejtem, ez nem többet és nem kevesebbet jelent annál, hogy fotósunk arra az élethelyzetre akkor exponál a leghitelesebben, amikor a meglátott folyamatok iránya a saját belső dinamizmusával szinkronba kerül, vagy utólag az ilyen motívumokat szűri ki nyersanyagából, ösztöne és tudata szerint.

Nem csupán rokonszenves, hanem távlatos is Nagy László viszonya a valósághoz, ahogyan itt látható képeiről ez a korántsem szimpla viszony leolvasható. Az elemző a komoly Nagy László-i pillantásban is ott irizál a kaján, a gunyoros, az ironikus, a kiábrándult, a leleplező, a játékos és az önironikus valóságértékelés egy-egy fénye, ez a bölcs, okos, ez az enyhén eltávolító s az anyag fölé emelő, a helyzetek lehetséges vagylagosságát és ambivalenciáját is bevilágító kis fény. Lehet, hogy éppen ez lesz Nagy László művészi kibontakozásának majdani fő iránya.

Mégis, hadd irányítsam most a nézők figyelmét egy nagy, komoly, sötét képre, amely a művészfotó minden műfaji követelményének megfelel, s a maga nemében tökéletes alkotás. Egy síró nénike kitüntetésekkel gazdagon dekorált, sötét, fogasos férfizakót tart rajta a szemünk elé. Nem kétséges, hogy a zakó a férjéé volt, aki már nincs. Egy pillanat az egész, de benne összefut minden: az idő, a hely, a történelem, társadalmunk politikai kultúrája, a még látható s a már csak itt hagyott tárgyaiban létező ember sorsa, az élet, a halál s a példamutató, a sírig és a síron túl is hű szeretet.

Meggyőződésem; hogy Nagy László első önálló kiállításának számos nagy emberi érzékenységgel és fejlett művészettel készült darabja mélyen be fog vésődni a tárlatlátogatók emlékezetébe, s elő fogja mozdítani az emberi és nemzetiségi önismeretünket.

Koncsol László

Pályázati felhívás

A Csehszlovák Rádió Magyar Főszerkesztősége 1980. november 154el pályázati felhívást hirdet rádiójátékok írására a következő feltételekkel:

1. A beküldött rádiójáték nem lehet 25 oldalnál kevesebb, nem haladhatja meg az 50 gépelt oldalt. A kéziratot három példányban küldjék be szerkesztőségünk címére a szerző nevének és címének feltüntetésével.

2. A pályázaton részt vehet minden csehszlovák állampolgár. A pályaművek nyelve — magyar.

3. Előnyben részesítjük az olyan pályaműveket, melyek szocialista életünkből, mozgalmas jelenünkből merítik mondanivalójukat, s amelyeknek eszmei irányzatuk van.

4. A pályaművek beküldési határideje 1981. május 1. A határidő után beküldött kéziratokat nem fogadjuk el.

5. A pályaműveket 5-tagú bizottság bírálja el, s a nyertes alkotásokat 1981. június 15-ig köizzétesszük lapjainkban és a rádió magyar adásában.

6. A pályaművek díjazása:

I. díj 10 000,— Kčs II. díj 8 000,— Kčs III. díj 5 000,— Kčs

7. A Csehszlovák Rádió Magyar Főszerkesztősége a díjakat a szerzőknek ünnepélyes keretek között nyújtja át. Ha a rádiójáték nem nyert díjat, de közlésre alkalmas, a szerkesztőség a darab bemutatása után a szerzőt az előírt honoráriumban részesíti.

8. A pályázat kéziratát a következő címre küldje:

Csehszlovák Rádió Magyar Főszerkesztősége Zochova 1.

897 11 Bratislava

A borítékra írja rá: „Pályázat”.

Csehszlovák Rádió Magyar Főszerkesztősége