Irodalmi Szemle, 1981

1981/8 - FÓRUM - Csanda Sándor: Válasz Fried Istvánnak a Fábry-levelezésről írt kritikájára

leveleket, s erről a bíráló is olvashatott A Hétben Sugárnak a Fábry-levelezésről írt »1980. febr.« 21 lapnyi elemző értékelésében). Együttműködésünk úgy kezdődött, hogy Sugár különböző hagyatékokban keresendő Gaál-leveleket kért tőlem. Én fedeztem fel a Fábry-hagyatékban Dienes László 41 levelét, s ezeket először az Irodalmi Szemlében, majd részben a Korunk Évkönyvben is közöltem, bevezető megjegyzésekkel. Ezeket közli később Kovács János és Sugár Erzsébet Dienes írásainak válogatott kötetében („rejtelme egy földindulás”) s így ír erről nekem: „Elsősorban nem tudunk eléggé hálásak lenni a Dienes-levelekért. Ilyen fantasztikus eredményre nem számítottunk! És mindjárt ezután, szégyenkezve bár, de meg kell írnom: a számunkra felbecsülhetetlen értékű anyag kigépeltetését nem tudjuk innen honorálni.” (1975. 3. 11.) (A leveleket azután én gépelgettem, magyaráztam éjszakánként.) Lehet, hogy Fried a Dienes-levelek régebbi kiadásáról nem tud, de miért hallgatja el, hányszor említi Sugár a Fried által emlegetett Gaál-levelezésben is, hogy a magyarázatot vagy az anyagot tőlem kapta?! A legjellemzőbb ügy azonban a Frieddel való levelezésemből tűnik ki. Ugyanis vele is tárgyalgattam a készülő Fábry-levelezésről, s mint Szántó Györgyné barátja, felajánlkozott a Szántó—Fábry kapcsolatok felderítésében való együttműködésre. Mikor elküldtem neki az itt felfedezett Szántó-leveleket, lelkendezve válaszolt, s az egyes levelekhez sorrendben jegyzeteket írt. Most azt írja, hogy a jegyzetek „rendszertelenek, hiányosak, semmitmondóak, és nem ritka a súlyos tárgyi tévedés sem.” Az olvasó némi módosítással (eredeti levelével is igazolhatom) megtalálhatja a Fried-jegyzeteket Szántó levelei alatt. Bárcsak Fried jelen kritikája volna mentes ennyi súlyos tévedéstől, hamis belemagyarázástól, mint a jegyzetek.

Vannak olyan kifogásai is, melyek nem tévesek, de csak bonyolítanák a jegyzeteket: „Szántó György önéletrajza, a Fekete éveim nem jelent meg külön a Madách Kiadónál 1973-ban ..s aztán megtudjuk, hogy ez kö'Zös kiadás. Mivel azonban az itteni Szántókönyv címlapján mindenütt a Madách cégjelzése áll, az olvasót csak arra akartam figyelmeztetni, hogy az 1934-ben kiadott könyvet nálunk minden könyvtárban az újabb Madách Kiadó jelzéssel találja meg.

Még inkább kákán csomót kereső módszer, hogy saját nyúlfarknyi megjegyzésének elolvasására utasít Neubauer Pállal kapcsolatban: „csak a Pozsonyban megjelenő Irodalmi Szemle c. lapot kellett volna átlapoznia Csandának...” Ha Fried átlapozta ugyanezt a lapot, láthatta volna, hogy én már 6 évvel azelőtt legalább 40-szer ennyit írtam Neubauerről (kötetben is kiadtam), s 12,5-soros jegyzetében semmi újat nem találtam.

Igaz, néhány német nevet Földes leveleiben nem tudtam elolvasni vagy magyarázni (mea culpa). Mentségül szolgáljon, hogy Földes kézirata tele van hieroglifákkal, szavak helyett néhol görbe vonalakkal (maga is céloz kéziratai olvashatatlanságára). Az olvashatatlan részeket egy írásszakértőnek számító idősebb gépírónő fejtette meg.

Van Friednek egy feltűnő, indokolatlan kifogása is: a 13 Sziklay-levélből miért csak 10-et teszek közzé? A bevezetőben megírtam, hogy a nem közölt levelek nagy része néhány soros, irodalmi szempontból jelentéktelen (pl. „küldöm vissza a kéziratot”, üdvözlő képeslap, Balogh E. és Kovács Károly esetében pedig megmondom a kihagyás okát). A túl terjedelmes kötetből a Kiadó is több levelet kihagyott, s az Irodalmi Szemle kritikusai úgy vélik, hogy még többet ki kellett volna hagyni. Fried ezt így kifogásolja: „Csak éppen azt nem tudjuk meg, hogyan tette ártalmatlanná Sziklay Ferenc Keller Imrét.” Sajnos, ez valóban nem derül ki sehonnan, s azért is kétes, mert Keller e levél írása után még aktívabban működött: több lap szerkesztője Is volt, számos könyvet írt még, s Irodalmi Mozaikok c. tanulmánykötete ma is figyelemre méltó.