Irodalmi Szemle, 1981
1981/1 - NAPLÓ - Käfer István: Megjegyzések a szlovák irodalom magyarországi fogadtatásáról
sem a felszabadulás óta.) Véleményem szerint a történelmi okokon kívül szerepe van ebben annak a körülménynek is, hogy a magyar irodalomtudomány metodikai szempontból szinte a legutóbbi időkig alig volt ösztönző. Ogy gondolom azonban, az irodalmi fordításoknak ezen a területén is hamarosan kedvezőbb lesz a mérlegünk. A szemléletváltozás első fecskéje a Klaniczay Tibor szerkesztette Magyar Irodalomtörténet szlovák kiadása lesz a közeljövőben. A magyar dráma is gyengén képviselt könyvkiadásunkban. (Csupán Heltai Jenő A néma leventével és Madách Imre Az ember tragédiájával.) Nemrég került azonban nyomdába egy válogatás a mai magyar drámairodalomból, amelyben Dobozy Imre, Illyés Gyula, Németh László és Örkény István egy-egy darabja található. Igaz, a Szlovák Irodalmi Ügynökség sokszorosított szövegekkel bőven ellátja a szlovák színházakat, s ezek között számos kortárs magyar drámaíró művei is megtalálhatók. így ezek a darabok időben színpadra kerülhetnek, bár itt sem ártana, ha gyakrabban nyúlnánk a magyar színpadi szerzők műveihez, mint eddig. Karol Wlachovský Megjegyzések a szlovák irodalom magyarországi fogadtatásáról Engedjék meg, hogy bevezetőként megállapítsam: a szlovák irodalom nekünk, magyaroknak több, mint az idegen irodalmak egyike, mert rólunk is szól. Andrej Plávka memoárköiteteiben olvashatunk a budapesti parlamentről, amit liptói kőművesek is építettek, a tatabányai bányásznapról, ahol egy magyarországi szlovák bányász kapta a legmagasabb kitüntetést, Veres Péter látogatásáról Sztálinnál stb. stb. Vladimír Mináč Parázsfúvásk ban, Hur- ban-esszéjében, Egy nemzet él itt című munkájában többek között a szlovák—magyar nemzetek közötti kapcsolatokkal foglalkozik, mint a szlovákság sorskérdései- vel; Dániel Okáli nemrégiben írta a Slovenské pohladyban, hogy Peter Jaroš, Ivan Haha], Peter Andruška és Ladislav Ballek, a proletár internacionalizmus alapján dolgozza fel a magyar nemzetiséggel kapcsolatos kérdéseket; Karol Rosenbaum ugyancsak nemrégiben állapította meg, hogy a szlovák—cseh irodalmi kapcsolatok nem vizsgálhatók a szlovák—magyar kapcsolatok nélkül; s ha mindehhez hozzáteszem, hogy Ballek A segéd című regényének jelentős részéit magyarul írta, nem szólva Ján Čajak, Milan Ferko, Ľudo Zúbek, Nora Baráthová és mások történelmi prózájáról, akkor azt hiszem, indokolt az a megállapítás, hogy a szlovák irodalom talán a világ valamenyi irodalma közül a legközelebb áll hozzánk. A fentiek alapján távolról sem lehetünk elégedettek a szlovák irodalom magyar fogadtatásával, annak ellenére, hogy alig- alig akad jelentősebb szlovák irodalmi alkotás, ami ne lenne olvasható magyar nyelven. Sőt mi több! Például 1949-től 1958-ig 283 szlovák művet fordítottak le a világ különböző nyelveire, ezekből 129 a magyar fordítás. És ha ez a számarány az utóbbi években nem is ilyen magas, mégis elmondhatjuk, hogy a szlovák irodalom más nyelvű befogadásával a magyar áll az első helyen a világon. És miért nem lehetünk elégedettek? Azért, mert gyenge a fordítások átlagos színvonala, azért, mert szílovák barátaink nincsenek megelégedve azzal, hogy ezek a fordítások túlnyomó- részt Szlovákiában készülnek, szlovákiai magyar írók munkájaként, továbbá azért, mert annak ellenére, hogy bár több szlovák mű olvasható nyelvünkön, mint mondjuk a francia vagy angol irodalomból, a szlovák irodalom Magyarországon egyáltalán nem tartozik a legismertebb irodalmak közé. Távolról sem. Lennének még egyéb okok is, de nincs idő még konkrét példák elemzésére sem. Sőt, nem elemezhetjük Garai Gábor és mások sikerült fordításait sem, szerintem most fontosabb a problémák felvetése és a további út keresése. A szlovákiai magyarok munkája ezen a téren pótalhatatlan. Ki beszélhet magyar szlovakisztikáról és bohemisztikáról Do- bossy László, Szalatnai Rezső, Sziklay László, Csukás István, Jánossy István, Vo- zári Dezső, Angyal Endre, Tóth Tibor, Zá-
